Vonnegut ezúttal visszatér az “emberszabású” emberek világába. Regényének hőse, Walter F. Starbuck, egy szánni való, emberséges emberke, akinek tragikomikus életútja a hírnévtől a hírhedtségig, a magas kormánypozícióról a börtöncelláig vezet. Minden halálosan komoly és minden röhögni valóan groteszk ebben az életben.
A Börtöntöltelék betekintés Vonnegut Amerikájába, ahol mindent áthat a végtelenül aljas és becstelen politika. E keservesen mulatságos mesében Walter F. Starbuckot, az egykori harvardi diákot, a Nixon-rezsim munkatársát kísérjük el börtönbe vezető útján. A Mester jellegzetes fekete humora ezúttal is feledhetetlen figurákkal és az abszurditás tökéletesre polírozott drágaköveivel ajándékoz meg bennünket.

Jóformán rögtön szerelmet vallottam Ruth-nak, mihelyt kikerült a kórházból, és nekem kezdett dolgozni. Kedves, mókás és megértő de mindenekfölött pesszimista módon válaszolt. Hitte és meg kell mondanom, jogosan hitte, hogy minden emberi lény természettől gonosz, akár kínzó, akár áldozat, akár tétlen szemlélő. Csak értelmetlen tragédiákat tudnak előidézni, mondta, hiszen megközelítőleg sem eléggé értelmesek ahhoz, hogy véghezvigyék mindazt a jót, amit akarnak. Betegség vagyunk, mondta, amely a világegyetemnek egyetlen kis salakdarabkáján fejlődött ki, de elterjedhet.