“Ha létezik igazság a földön, a Solito egy szép napon klasszikusnak számít majd.”
Rumaan Alam

Ebben a megindító és lebilincselő memoárban, melyet Sandra Cisneros “korunk mitikus utazásaként” méltatott, egy ifjú poéta regéli el megdöbbentő és jellemformáló vándorútjának feledhetetlen történetét, amit kilencévesen tett Salvadorból az Egyesült Államokba.

Javier Zamora “kalandja” végül egy csaknem ötezer kilométeres utazásnak bizonyult salvadori szülővároskájából Guatemalán és Mexikón keresztül az Egyesült Államokba – illegális bevándorlóként. A kisfiú hátrahagyja szeretett nénikéjét és nagyszüleit, hogy rátaláljon az előre utazott édesanyjára, akit négy éve látott utoljára, és apjára, akire már alig emlékszik. Amikor nekivág az útnak néhány idegen és egy embercsempész (kojot) társaságában – akit azért béreltek fel, hogy elvezesse őket a biztonságba -, Javier arra számít, hogy az utazás mindössze két röpke hétig tart majd.
A kilencéves kisfiú fejében csakis az jár, hogy veti majd magát szülei karjaiba, és milyen lesz ismét egy fedél alatt élni velük. A veszedelmes csónakutakat, a gyilkos sivatagi meneteléseket, a rászegezett fegyvereket, letartóztatásokat és fondorlatokat, melyek várnak rá, elképzelni sem tudja; és azt sem láthatja előre, hogy az a tizennégy nap két teljes sorsfordító hónappá nyúlik a vándortársak mellett, akik egy váratlanul fellelt családként nyújtanak támaszt neki.
A Solito megindító és sodró lendületű történet, mely testközelből a hely és a körülmények hangulatát egyedülállóan megidézve számol be a bizonytalan kimenetelű, képtelenséggel határos utazásról, s egyben arról a csodálatra méltó jóságról és szeretetről is, amit a szükséget szenvedő a legváratlanabb pillanatokban kaphat embertársaitól. Az emlékirat hőse természetesen maga Javier Zamora, a szerző, de éppúgy azok a csendes milliók is, akiknek nincs más választásuk, mint elhagyni az otthonukat. Valóban egy modern hős utazása ez, egy lebilincselő történet, amelyben az olvasó utazótársául szegődhet a kis Javiernek.

Javier Zamora 1990-ben született Salvadorban. Apja Javier egyéves korában elmenekült az országból, majd édesanyja is követte, még mielőtt a kisfiú betöltötte volna ötödik évét; mindkét szülőt az Egyesült Államok által finanszírozott polgárháború kényszerítette a kivándorlásra. A kis Javier kilencéves korában megindult vándorútjára Guatemalán, Mexikón és a Sonora-sivatagon át. Unaccompanied (Kísérő nélkül) című bemutatkozó verseskötetében az ifjú költő az olvasó elé festi, hogyan zilálta szét családját a háború és a kivándorlás. Javier Zamora Stegner-ösztöndíjat kapott a Stanfordra, majd Radcliffe-ösztöndíjat a Harvardra, s jelenleg is a National Endowment of Arts (Nemzeti Művészeti Alapítvány) és a Poetry Foundation (Költészeti Alapítvány) ösztöndíjasa.

“Zamora előadásmódját elbűvölő bensőségesség jellemzi; az ember olyan közel kerül a kisfiúhoz, aki a szerző hajdan volt, hogy Javier azután is újra meg újra eszébe jut, miután letette a könyvet. Ez a rendkívüli mű óhatatlanul is rabul ejti és örökre megváltoztatja az olvasót.”
Los Angeles Times

“A Solito… megragadó és szemléletes részletességgel tárja elénk Javier gyerekkori utazását Gringóföldére, a nagy álmok és még nagyobb hamburgerek mitikus országába. Ám több ez puszta migránstörténetnél – egy kilencéves kisfiú jellemfejlődését is végigkísérhetjük benne, aki egyetlen röpke évszak leforgása alatt volt kénytelen belépni a lelki érettség korába, e másik mitikus birodalomba.”
The Washington Post