Mezítlábas fiatal nő ül be egy kocsiba az olasz Délen, hogy az autó tulajdonosa elfuvarozza a falujába. Összebarátkoznak, beszélgetni kezdenek, s a véletlen találkozás eredményeként kibontakozik egy történet, a szegény halászlány és egy amerikai fiú szerelmének a regénye. És kibontakozik a velencei karnevál színes forgatagának látványa, elébünk tárul a csatornák, hidak, régi paloták, gondolák és a körülöttük nyüzsgő emberek világa, amely egyszerre megfogható valóság és gyorsan tovatűnő illúzió. Éppen úgy, ahogy a két fiatal kapcsolata, akik a karnevál napjaiban találnak egymásra, a fellobbanó érzelmek édes zűrzavarában gabalyodnak össze, ahol nem létezik a múlt, nincsenek kötöttségek, társadalmi különbségek, csak a jelen van, a karnevál pünkösdi királyságának varázsa. Igaz, a jövő csillogó képeit is csak a képzelet, az álmok festik fel a lány előtt, aki végezetül megérti, hogy a karneváli királynő alakja szertefoszlott, jönnek a szigorú és rideg hétköznapok. De megérti azt is: az ember hosszú távon maga alakítja az életét, nem pedig a sors szeszélyei, és ha már így van, tenni is lehet valamit a más minőségű létezésért. És akkor talán ismét kegyes lesz a sors, és a régi remények akár valóra is válhatnak. Nem a karneválon, hanem a mindennapok realitásában.