Helló, srácok és lányok, az én nevem Mihályi Csongor, december 13-án leszek 9 éves, anyukám Katona Boglárka, apukám Mihályi György, de több privát adatot most nem áll módomban közölni, annyit viszont mondhatok, hogy most elmesélem a nagyon titkos kalandunkat, ami két óra közti szünetben történt, de majdnem egy egész napon át tartott, mert a barátaimmal – mondjuk ez nem publikus, de – csináltunk egy időgyurmát, kihúztuk a tíz percet sokkal többre, és elindultunk Párizsba, ami iszonyú izgalmasra sikerült: NAGYON nehéz döntéseket kellett hoznunk nem csak arról, hogy ér-e bliccelni vagy nem, hogy hogyan jussunk el az Eiffel-toronyhoz, de arról is, hogy akarunk-e teljesen megváltozni, vagy mégis jók vagyunk mi így is, ahogy vagyunk. Közben rájöttünk, hogy mennyire szeretjük mi egymást így hárman. Vagy négyen. Pedig még csak nem is hasonlítunk! Durva, nem?
Akció!
Akció!
Akció!
Akció!
