A hivatalos propaganda szerint az Öböl-háború csupán egy apró sebészi beavatkozás volt, kevés amerikai emberáldozattal. Anthony Swofford azonban ott harcolt, és máshogyan emlékszik. Amerikában azt mondják a fiataloknak, hogy katonának lenni dicsőség és az egyik leglelkesítőbb dolog a világon. De egy homokbunkerba beásva az embernek kétségei támadnak. Anthony Swofford Bőrnyakúakja az első Öböl-háborús visszaemlékezés egy frontot megjárt tengerészgyalogos tollából, egyszersmind magával ragadó, felejthetetlen elbeszélés. Anthony Swofford az Öböl-háború idején az amerikai Tengerészgyalogság megfigyelő és célfelderítő szakaszában szolgált felderítő-mesterlövészként. Amikor 1990-ben Szaúd-Arábiába küldték a tengerészgyalogosokat – avagy a „bőrnyakúakat”, ahogy önmagukat nevezik –, az irakiak ellen harcolni, ott volt Swofford is, egy ötvenkilós málhazsákkal a vállán, és egy mesterlövészpuskával a kezében. Egyik megpróbáltatás a másikat követte. Hat hónapig élt homokban, a barátnője odahaza megcsalta egy cingár szállodai recepcióssal, szenvedett unalomtól és félelemtől, eljátszott az öngyilkosság gondolatával, fegyvert fogott egy bajtársára, s lőttek rá irakiak és amerikaiak egyaránt. A háború végén Swofford mérföldeket tett meg összeégett iraki katonák hullái között, és kis híján életét vesztette egy elaknásított iraki bunkerban. Swofford beszámolója aláássa a hagyományos vélekedést, miszerint az Egyesült Államok katonai intervenciói ma már pusztán kevés amerikai áldozatot követelő sebészi beavatkozások. A háborúról szerzett tapasztalatát Swofford egybeszövi kiképzőtábori élményeinek – például a kiképzőjétől elszenvedett fizikai bántalmazások – hiteles leírásával, a tengerészgyalogság mítoszáról való töprengéseivel, és a szeretőkkel, hozzátartozókkal vívott csatáinak emlékeivel. Ahogy közeledik az irakiakkal való összecsapás, kénytelen elgondolkodni azon, mit is jelent amerikainak, katonának, egy katona fiának és férfinak lenni.” „Swofford Bőrnyakúakja nem csupán a Sivatagi Vihar hadműveletről megjelent legjobb memoár, hanem egyszersmind egy emberöltő óta a legtisztességesebb és leglenyűgözőbb beszámoló, mely katonaember tollából született. Swofford éles szemmel és csípős szellemességgel mutatja be a csatamező igazi arcát – küllemét, hangját és ízét –, ahogyan csakis olyasvalaki képes, aki részese volt. Egy olyan korban, amikor a politikusok ismét jó és igazságos háborúkat emlegetnek, mindazoknak el kell olvasniuk a Bőrnyakúakat, akik hisznek nekik.” SCOTT ANDERSON, katonai szakíró