Nemcsak ​Napóleon vélekedett úgy, hogy nőknek semmi keresnivalója a csatatéren, már a régi görögök, illetve rómaiak se látták szívesen arrafelé az amazonok féktelen, kiszámíthatatlan, sötét erőket megtestesítő hadát. De a harcos asszonyokat se akkor, se később nem intézhette el senki egy kézlegyintéssel. A világtörténelem, a világkultúra igenis ismer nagy nőegyéniségeket, akik kitörölhetetlenül beírták nevüket a krónikákba mint népük hős uralkodói.
Ilyen amazonkirálynők panteonjában kalauzol bennünket Antonia Fraser, Boadicea, a Kr. u. 1. évszázadban élt brit királynő szekerére kapva. Ki volt ő, akit minden angol elemista ismer, holott csak az biztos felőle, hogy semmi sem biztos?
Férfiak és nők egyaránt alakították a mítoszt többféle hadszínterén – például levéltárakban –, és ma is eleven, mikor a Boadicea által fölperzselt, rómaiak lakta Londinium vörös rétege fölött négy méterrel kavarog a City forgalma. Bár azért változnak az idők, mert Boadicea szellemi örököse nem II. Erzsébet, hanem Margaret Thatcher.
A nagy sikerű Stuart Mária-életrajz és VIII. Henrik feleségeinek arcképcsarnoka után Antonai Fraser kitekint a nagyvilágba: a nagyasszonyok parádéjában Európa, Afrika és Ázsia sokunk számára eleddig ismeretlen hősnőivel is megismerkedhetünk.