Nemere István új történelmi regénye a honfoglalástól Árpád fejedelem haláláig terjedő időszakot dolgozza fel, részben a rendelkezésre álló szűkös források, részben az írói képzelet alapján. A X. században a Kárpát-medencébe érkező magyar törzsek előtt két sorsdöntő feladat állt: az új hazában való végleges berendezkedés, illetve a határok biztosítása, különös tekintettel a Keleti Frank Királysággal határos nyugati gyepűre.

A szerző árnyaltan és átfogóan örökíti meg a történettudományban sokáig csak a “kalandozások korának” nevezett időszak első évtizedeit. Fordulatokban gazdag történetében felmutatva azt az egyre inkább elfogadottá váló tényt, hogy a nyugati hadjáratok legalább annyira szóltak a frankokkal, különösen Arnulf királlyal kötött szövetség katonai kötelezettségeinek teljesítéséről, illetve később, a magyarokkal szemben ellenséges Gyermek Lajos uralkodása idején a nyugati határok megszilárdításáról, mint a puszta zsákmányszerzésről.

A nagyrészt sikeres nyugati hadjáratok közepette a hátországban is a magyarság sorsát évszázadokra meghatározó változások kezdődtek, melyek hatásait a szerző a fejedelmi családtól és a vezérektől kezdve a törzsek harcosain, kézművesein és asszonyain át a honfoglalók minden rétegének életében bemutatja.

A Turul nemzetsége regényfolyam a magyarság történetének négyszáz évét öleli fel – cselekménye akkor kezdődik, amikor a magyarok átkelnek a Vereckei-hágón, és a tervek szerint 1301-ig, az Árpád-uralkodóház kihalásáig tartja izgalomban az olvasókat. Akiket érdekel a magyar történelem, és nem csupán az, ami “felül”, a fejedelmek, királyok és királynék, hercegek és főurak között történt, hanem hogy miképpen éltek akkortájt “odalent” a szegényebb emberek, a parasztok, kézművesek, katonák, szolgák – egyszerre találja meg mindezt ebben a monumentálisnak ígérkező regénysorozatban.

Míg az előző két kötet, az Árpád és fiai és A fejedelmek arról a korszakról szólt, amiről kevés írásos emlékünk maradt fenn, az Egy vezér útja közelebb kerül az ismert tényekhez. Taksony, Geyza és Vajk (István) itt még egy időben élnek, és a történetük hatalmas léptekkel megy előre. Már felmerül a nagy dilemma: maradjanak-e a magyarok pogányok, rémületet keltő idegenek, kik szemben állnak a keresztény népekkel és hatalmakkal, vagy legyenek keresztények, a nép és a Hon fennmaradása érdekében próbáljanak idomulni a Nyugathoz? Mint egykor a valóságban, a regény hőseiben ugyanúgy dúlnak a kétségek. A valóban létezett vezérek és a szerző által kitalált mellékszereplők közül többen nem hagyják, hogy az események elsodorják őket. Igyekeznek maguk formálni nem csupán a saját sorsukat, de Magyarhon jövőjét is.