A tizenhét esztendős Pierce Oliviera tudta jól, ha elfogadja John Hayden szerelmét, mindörökre azon a helyen lesz kénytelen élni, amelytől mindig is a legjobban rettegett: az alvilágban. Megérte azonban az áldozat, hiszen immár örökké együtt lehet azzal a fiúval, akit szívéből szeret.

Ám boldogsága – és biztonsága – most nagy veszélybe kerül még a holtak birodalmában is, hiszen a Fúriák felfedezték, hogy John megszegte az alvilág egyik legszigorúbb törvényét: életre keltett egy emberi lelket.

Ha nem áll helyre ismét az egyensúly élet és halál között, a Fúriák haragja menthetetlenül elsöpri nem csupán az alvilágot, hanem Pierce egykori otthonát is a Földön… Csupán egy módon állhatják útját a pusztulásnak: valakinek meg kell halnia.

Neferet visszatér Tulsába, hogy beteljesítse bosszúját, de addig nem tudja megvalósítani nagyra törő terveit, míg egyszer és mindenkorra meg nem szabadul Zoey-tól. A Túlvilágon kudarcot vallott Kalona most már a rabszolgája, de nem csak ő az egyetlen fegyvere Zoey ellen.

Zoey eközben Skye szigetén élvezi a Sgiach vendégszeretetét, kapcsolata mind jobban elmélyül Starkkal, és komolyan felmerül benne: mi lenne, ha soha többé nem térne vissza az Éjszaka Házába?

Stevie Rae és Rephaim viszonya egyre tarthatatlanabbá válik, és a Hollómásnak hamarosan választania kell. Kit áruljon el: az apját vagy a saját érzéseit?

„- A Sötétséget? – mennydörögte Neferet. – Ez nem a Sötétség, hanem egy istennő jogos bosszúja. Ezért tudom megszüntetni a védővarázslatot. Sárkány! Mutasd meg ennek a szörnyetegnek, milyen következményekkel jár, ha valaki szembeszáll az Éjszaka Házával!

Stevie Rae ismét felnyögött, és térdre rogyott. A zöld fény kihunyt körülöttük. Rephaim Stevie Rae fölé hajolt, így a háta teljesen védtelenné vált. Sárkány meglendítette a kardját.

Felemeltem az egyik kezemet, de nem tudtam, mit tegyek. Támadjam meg Sárkányt? Védjem meg a Hollómást, aki megölte a feleségét? Dermedten álltam. Nem hagyhattam, hogy Sárkány bántsa Stevie Rae-t, de nem is őt akarta leszúrni, hanem az ellenségünket – az ellenségünket, aki megbélyegezte a legjobb barátnőmet. Úgy éreztem magam, mintha egy horrorfilmet néznék, ahol tudom, hogy mindjárt lefejeznek, megcsonkítanak vagy kibeleznek valakit, és semmit nem tehetek, hogy megakadályozzam. Csak ez most nem egy film volt, hanem a valóság.

Hirtelen süvítő hang hallatszott, mintha feltámadt volna a szél, és a következő pillanatban Kalona szállt alá az égből, pontosan Sárkány és Rephaim között érve földet. A kezében egy félelmetes fekete lándzsát tartott, ugyanazt, amelyik a Túlvilágon is nála volt, és olyan erővel védte ki a Kardok Urának csapását, hogy Sárkány térdre rogyott.

Erebosz Fiai ekkor léptek akcióba. Tucatnyian siettek a Kardok Urának védelmére. Kalona olyan volt, mint egy gyilkos forgószél, de még neki is nehezére esett ennyi harcossal vívni egyszerre.

– Rephaim! Fiam! – kiáltotta Kalona. – Hozzám! Védj meg!”

Az Éjszaka Háza-sorozat nyolcadik kötete komor és szenvedélyes, mint egy vámpír csókja. Kihagyhatatlan olvasmány!