Tad ​Szulc lengyel származású, termékeny amerikai publicista, monográfus. II. János Pál pápáról írt kitűnő könyve magyarul is megjelent. Hogy miért akarta megírni Chopin életrajzát, azt könyve előszavában a következőképpen indokolja:
„Szavak megszámlálhatatlan millióit írták le Chopinről lengyelül, franciául, angolul és sok más nyelven, újságokban, folyóiratokban, könyvekben, korabeli enciklopédiákban, emlékiratokban és levelekben egészen az 1830-as évektől kezdve, amikor alig huszonegy évesen, először látta meg Párizst, melyet eltökélt szándéka volt meghódítani. Mégis, több mint másfél évszázad múltán személye továbbra is megfoghatatlan marad.
Mindig úgy éreztem, hiányzik az emberi dimenzió, az embert nem sikerül igazán megértenem. Ezért nem arra törekedtem, hogy a szokványos módon, születésétől haláláig rajzoljam meg a komponista életét, hanem elhatároztam, hogy arra a tizennyolc évre összpontosítok, melyet, vagyis életének csaknem a felét, Chopin Franciaországban töltött; ugyanis zeneileg és magánéleti szempontból egyaránt ez volt életének leggazdagabb (és utólag a legérettebbnek bizonyuló) szakasza, amikor Chopin az évszázad legjelesebb művészei és művésznői társaságában élt. Nagyszerű személyiségek egyedülálló összetétele volt ez – többükkel Chopin barátságot kötött, másokkal szakmailag működött együtt. Meggyőződésem, hogy Chopin körének szoros művészi, személyes és politikai összetartása (melyre legjobb tudomásom szerint sehol máshol nem akadt példa) döntő szerepet játszott a korabeli európai kultúra minőségének és arculatának kialakításában: Sand, Balzac, Hugo, Lamartine, Delacroix és Heine; Franchomme, Liszt, Berlioz, Schumann, Mendelssohn, Bellini és Rossini – de ott voltak a Rotschild bankárok is. Mindannyian Chopin barátai vagy ismerősei voltak; valahol a periférián még Karl Marx is megjelent. A Chopin Párizsban ennek az emberi dimenziónak a megragadására tesz kísérletet.”
Ez a könyv Chopin halálának 150. évfordulójára jelenik meg.