A Geronomous házaspár egy szorgos munkában eltelt élet jutalmaként nyugdíjas éveit Floridában, a “Jóisten előszobájában” tölti. Phillys azonban férje halála után úgy érzi, hogy ez a nyugdíjas paradicsom inkább maga “a pokol tornáca”, és ő még mindig nem érett meg a nyugalomba vonulásra. Nem bírja a tétlenséget, egyébként is bűntudata van, úgy érzi, annak idején nem törődött eleget a gyerekeivel, nem ült mellettük, amikor a házi feladatukat írták, nem vett részt a cserkészcsapatuk irányításában, a nyaraltatásukban, utálta a szülői munkaközösségben nyüzsgő anyukákat és a nyársat nyelt tanerőket az iskolatanácsban. De most minden mulasztását jóváteszi: visszaköltözik New Yorkba, és kezébe veszi a sorsukat. Három gyerekének persze enélkül is megvan a maga baja: Sigourney, aki befektetési tanácsadóként csinált karriert a Wall Streeten, most, a gazdasági recesszió idején súlyos szakmai és magánéleti válsággal küzd; Sharon egy munkanélküli és teljesen ambíciótlan férj mellett neveli két gyermekét; Bruce magánvállalkozó, karácsonyi (de milyen?!) képeslapokkal kereskedik, és pillanatnyilag a csőd szélén áll. Nehezen kezelhető szülőanyjuk érkezésének híre kétségbeejtő karácsonyi meglepetésként éri mindhármukat. Mit tegyenek vele? Eltennék láb alól, de azt a törvény bünteti. Elhatározzák, hogy inkább férjhez adják. Keresniük kell valakit, aki el tudja viselni Phyllist: tehát be kell cserkészniük egy öreg, süketnéma, vak és persze dúsgazdag férjjelöltet. És ezzel megindul a Krapekfelderítő Hadművelet. A humoráról, ironikus látásmódjáról nevezetes amerikai Olivia Goldsmith-t – vagy fél tucat sikeres regénnyel a háta mögött – a szórakoztató műfaj jeles képviselőjeként tartják számon. Ebben a könyvében is a nagy emberismerettel, emberszeretettel – és ennek ellenére mély életbölcsességgel megáldott írónő kitűnően szórakoztat bennünket.