Miről is szól Nyirő József újólag megjelent regénye? Az első fele arról, hogy a házasulandó korba ért Bojzás Küs Dani egyszer csak – apja biztatására – felfedezi magában a férfiút, és elhatározza, hogy megnősül. Ez első pillantásra nem tűnik lehetetlen vállalkozásnak, második pillantásra pedig kiderül, hogy nem is az. Hát belevág. Az udvarlásnak minden időkben zegzugosak az útjai (erről csalfa szeretők és bohém cimborák gondoskodnak), de kevesen rekednek benne. Így hát főhősünk is oltár elé jut, ami azt jelenti számára, hogy egy gonddal kevesebb, de százzal több… Folyik önfeledten a móka, kacagás, lakodalmi dínomdánom olyan iramban, hogy a kedves Olvasó bele is szédül, s végül rossz érzései támadnak… Mintha sejtené, hogy ennek meglesz még a böjtje.

Meglett. Erről szól a regény második fele. Meg arról a nyomasztó kérdésről, hogy a mi derék Bojzás Küs Danink, aki derekasan helytállt a nősülés „frontján”, képes lesz-e ugyanerre, ha az ellenfél az idegen államhatalom, és végső soron maga a történelem?…

Reményre ad okot, hogy nemcsak ő maga jelenti ki: „Most már semmi olyan nem történhetik ezen a világon, ami erről a földről elpusztíthasson.”, hanem a szerző is, hogy: „A falu s a székelység megmarad.”

Igaz, ugyancsak erre hunyorítana Ábel a maga hamiskás és hamisítatlanul székely, kétértelmű mosolyával: „Ha csak leh