“És látám, íme: az eget pedig vasból való sáskák lepik el, és adatik azoknak hatalom. János evangelista látomása, amelyet a Jelenések Könyvében olyan drámaian jósolt meg, a 20. században megvalósult. Az Apokalipszis hat évében, amelyet a második világháború jelentett, ezek a vasból készült sáskák, vagyis a harci repülőgépek, ellepték az eget, és iszonyú pusztítást végeztek az emberiség soraiban. Gondoljunk csak a terrorbombázások által elpusztított városokra: Guernicára, Varsóra, Rotterdamra, Londonra, Coventryre, Helsinkire, Sztálingrádra, Berlinre, Budapestre, Hamburgra, Drezdára, Tokióra, Hirosimára és Nagaszakira. Az ártatlan áldozatok pedig zömében gyerekek, asszonyok, idős emberek voltak. Ez megbocsáthatatlan gaztett volt, bármely részről követték is el. E könyv lapjai felidézik mindezt a földi poklot. Benne nevek, repülőgéptípusok, csaták kavarognak vad és halálos párviadalban, és milliók szállnak sírba anélkül, hogy bárki is megnevezné őket. Amikor világra jöttek, legalább anyjuk jajszava hallatszott felettük. De mikor elhagyták ezt a világot, Ikaruszként lángolva és aláhullva, vagy a földön bombák által szétszaggatva, és omladék fedte el tetemüket, halálos sikolyukra már nem figyelt senki. Veszteségszámokká degradálódtak. S mindezt miért? A könyv végén megpróbálok erre választ adni.””
