Leírás

Paul Bracken meggyőző érvekkel mutatja be, hogy Európa jövője a hidegháború elmúltával sem hoz számunkra igazi megnyugvást. A keleti nukleáris fenyegetés ma több irányú és összetettebb, mint valaha. És terjed, mint a rák. (R. James Woolsey, a CIA egykori igazgatója) Paul Bracken nyugtalanító és fontos könyvet írt. Egy olyan időszakban, melyben Ázsia gondokkal küszködő nemzetei felett az Egyesült Államok a világ oltalmazójának szerepében tűnik fel, a szerző egy folyamatos, komoly és igen lényeges változásra hívja fel figyelmünket: a katonai-technikai erőegyensúly Ázsia javára történő elmozdulására. Nem kevesebb, mint nyolc ázsiai ország rendelkezik már atomfegyverekkel, illetve törekszik arra, hogy ezek, valamint az atomtöltetek célbajuttatásához szükséges nagy-hatótávolságú hordozóeszközök birtokába jusson. A könyvet elméleti stratégák is haszonnal vehetik kézbe, elolvasni azonban leginkább azok számára kötelező, akik Ázsiát eddig csupán óriási kereskedelmi övezetnek tekintették, és soha nem látták át régióinak belső vetélkedését, politikai ambícióit, és egyre erősödő katonai képességeit. (Paul Kennedy, a Nagyhatalmak tündöklése és bukása szerzője) A Tűz keleten rendkívül szakszerű, de a fegyverkezés és a biztonságpolitika megszokott fogalomrendszerén merészen túllépő, érdekfeszítően megírt munka. Paul Bracken merőben új kockázatra mutat rá, amely a bipoláris világhatalmi szerkezet széthullása után keletkezett. Roppant tömegű és robbanóerejű, a teljes földi élet kioltására is alkalmas fegyverzetét az Egyesült Államok és a Szovjetunió szigorúan ellenőrzése alatt tartotta. Vezetői képesek és hajlandók voltak rá, hogy az ilyen fegyverekkel vívott háború következményeit mérlegeljék. Ázsia új atomhatalmai esetében azonban fennáll a lehetősége annak, hogy nukleáris fegyvereiket helyi háborúkban is bevessék, s ez kiszámíthatatlan következményekkel járhat. A szerző figyelmeztet arra, hogy az erőszak és a háború jellege sok tekintetben átalakulóban van. Új formáival szemben a nagyhatalmak hagyományos katonai eszköztára már nem elég hatékony. E körülmény jelentős változások igényével lép fel a biztonságpolitikában, ám a fegyvergyártást és -kereskedelmet kezükben tartó tényezők – érdekeiket szem előtt tartva – szembehelyezkednek ezzel. Bracken mindezt megfelelő adatokkal, és a legjobb szakértők írásaiból vett érvekkel, nem kis részben pedig saját, érdekes megfontolásaival tárja elénk; egyszerre ostromolva az olvasót felzaklató felismerésekkel és a téma horderejéhez méltó, szakszerű felvilágosításokkal. (Harsányi Iván, történész)