Az 1853-ban írt történelmi regény a német-római császárság és a török birodalom kényétől-kedvétől szenvedő, de politikai függetlenségét mindenáron biztosítani igyekvő 17. századi Erdélyt idézi elénk. Valóságos történelmi személyek (Apafi Mihály fejedelem, Teleki Mihály, Thököly Imre) harcolnak ádáz gyűlölettel, vagy áldozzák fel magukat kitalált, képzeletszülte szereplők érdekében. A történet és a mondanivaló lassan bontakozik ki a túlburjánzó cselekményből. A fő motívum: Erdély függetlensége, amit a különböző politikai körök saját elképzelésük szerint akarnak megvalósítani. A torzsalkodások sorra tragédiába torkollnak. Közben igen sok szereplő bukkan föl, tűnik el, könnyes-szerelmes történetek esnek meg, jóízű anekdoták hangzanak el. Ghyca moldvai fejedelem, a fiatal Thököly, Béldi Pál és a török főúr, Feriz bég a regény leginkább eszményített hősei. A könyvben a valóság és a mese elválaszthatatlanul fonódik össze.
