1941. ​április 3-án a Magyar Távirati Iroda hírül adta Teleki Pál miniszterelnök halálát, s közzétette az ezzel kapcsolatos hivatalos orvosi közleményt is: „A holttestet megvizsgálván, kitűnt, hogy jobboldalt a nyakon a jobbkéz mutatóujjával érintkezésben egy nagy típusú Browning-revolver fekszik. Az ágy párnája tele van véralvadékkal, amely kétoldalt lecsurgott. Jobboldalt a halánték tájon a hajas fejbőr szélén találtuk a behatolási nyílást, amelyet megpörkölt és összecsapzódott haj körít. A nyíláson át roncsolt agyvelőrészek ürültek ki… A holttest vizsgálata azt mutatta, hogy a halál a kora hajnali órákban következett be. Az öngyilkosság ténye minden kétséget kizárólag megállapítást nyert.” A ténymegállapításnak azonban már a kortársak sem hittek, s azóta is számtalanszor felmerült a közvéleményben, vajon valóban önkezével vetett véget életének Teleki Pál? Az utóbbi időkben számos visszaemlékezést gyűjtöttek ezzel kapcsolatosan, melyeket Zakar András tett közzé könyvében, de nyilatkoztak mások is, itthon és az emigrációban is. Tilkovszky Loránt könyve az újonnan előlépő „tanúk” adatait, s az eddigi történeti kutatások eredményeit értékelve és felülvizsgálva rajzolja meg a miniszterelnök, „titokzatos halálának” történetét, hiteles és részletes választ adva a „gyilkosság vagy öngyilkosság” kérdésére.