Sarah, ​aki levelei aláírásaként gyakorta használja nevének címadó kezdőbetűjét, egy jól kereső kórházi belgyógyász-orvos felesége. A negyvenes éveinek elején jár, lányuk – egyetlen gyermekük – egy angliai egyetem hallgatója, s a gyermeknevelés utáni, új életszakaszba érve a hősnőben lassan megérlelődik az elhatározás, hogy felmondja a férjét mindenben kiszolgáló, a háztartást rendben tartó, hűségesen várakozó hitves szerepét. Döntésében nem egy másik férfi iránt érzett szerelmi fellángolás vezeti, hanem az, hogy társaságban végzett közös jógagyakorlatok és meditációk során megismerkedik a védikus tanokkal, amelyek test és lélek addig soha nem tapasztalt harmóniáját, a mindentől és mindenkitől szabad függetlenség nyugalmát ígérik neki. Eloldozva a családi kötelékeket, egy Indiából áttelepült guru vezette vallási kommunába költözik, valahova a mexikói határ közelébe, ám a hónapok múlásával rá kell jönnie, hogy belső békéjét itt sem találhatja meg; túl sok álságosság és hamisság rejlik a közösség életében is… Közben lánya a boldog házasság kikötője felé tart, terhes lesz – így az esküvő sem késhet soká. Sarah csöndesen belenyugszik a nagymamai státuszba, férjéhez írt utolsó levele azonban arról tanúskodik, hogy a „nagy kaland” azért nem múlt el nyomtalanul: múltját-érzelmeit nem elnyomva, hanem tudatosítva vállalja a független magányt.

Régi-új íz a regényben a bravúros irodalmi rájátszás Nathaniel Hawthorne klasszikus alkotására, A skarlát betűre. Finom megfelelések sora hangsúlyozza a hasonlóságot Sarah és Hawthorne hősnője között, jelezve, hogy e problematika korántsem újkeletű a földrésznyi országban, ami azonban csak az S. sajátja: az üzlet és magasztos gondolatok, praktikum és metafizika összefonódásának ábrázolása az amerikai mentalitásban.