Járom az ösvényt. Figyelek, nézelődöm, csodálkozom és gyűjtöm a többnyire hétköznapi, de számomra mégis oly kedves élményeket. Minden tavasszal újra örülök, amikor az első fülemülét meghallom, elbűvölve állok a pipacsoktól pirosló vagy a margarétáktól fehérbe öltözött rét előtt, és gyermekkorom óta nem tudom eldönteni, hogy ha választanom kellene, a nappali pávaszemet vagy az Atalanta-lepkét tenném az első helyre. A könyvben szereplő írások egy része rövidítve elhangzott a Magyar Rádió Oxigén című műsorában, másokat naplóimat lapozgatva írtam meg, de vannak egészen friss, még “meleg” írások is…” Schmidt Egon
