A kiindulópont egy gazdag özvegyasszony végrendelkezése, amit az öreg hölgy a sors szeszélyére bíz: egy elguruló pamutgombolyag határozza meg, hogy két szegény sorsú rokoni család (Csákó és Videczky) közül melyik örökölje a mesés vagyont. Két generációval később az akkori leszármazottak sorsa újra keresztezi egymást, a gazdaggá tettek még gazdagabbak, a szegények pedig még szegényebbek lettek.
A gazdag Videczky Flóris úr magányosan él vagyona kulisszái között. Különös kedvtelése, hogy – soha meg nem cselekedett – bűncselekmények, gyilkosságok tervezgetésével tölti az idejét. Egy viharos éjszakán bekopogtat hozzá a szépséges Csákó Magdaléna, aki védelmet, nyugalmat, segítséget kér – és ezzel kihúzza a talajt Flóris úr lába alól. Az asszony (mert asszonynak mondja magát) gyorsan beférkőzik az úr bizalmába, és rövid úton kifosztja. Flóris lelki vívódások között rendőrkézre adja, és, mivel statárium van érvényben, az asszonyra halálbüntetés vár. A siralomházban töltött utolsó órái alatt végigkísérhetjük banális élettörténetét, ahogy árva gyermekként felnőve a gyámja által rákényszerített házasság elől menekülve egy kalandor, Paulusz Kamilló hatása alá kerül. Ezzel a nemzetközi szédelgővel köti össze sorsát, és városról-városra, országról-országra vándorolva-menekülve élik csalással, szerencsejátékkal és szerepjátszással teli veszélyes életüket. Magdaléna inkább csak sodródik, mindenhol a békére, nyugalomra, polgári létre vágyódva, amit tragikus módon életében először Flóris úr házában találna meg. Miközben Magdaléna szeme előtt lepereg élete, Flóris úr is álmatlanul forgolódik, sajnálja a nőt, aki életében először foglyul ejtette a szívét. Egyszerre szenderednek el, és közös álmuk elrepíti az olvasót Magdaléna másik életébe, ami a pamutgombolyag fordított döntése esetén következhetett volna be. Ebben a történetben Csákó Magdaléna a gazdag és Videczky Flóris a szegény.
Magdaléna személyisége, árvasága, védtelensége ugyanaz, mint az első történetben volt, és, bár végtelen gazdagságával természetesen egész más életutat jár be, a személyes boldogság-boldogtalanság mérlege jottányit sem mutat kedvezőbb eredményt. Videczky Flóris – aki ebben a történetben beteglelkű nyomorult szolga – régóta tervez rablógyilkosságot Magdaléna ellen, de a döntő pillanatban a kettejük közti érzelmi kapocs működésbe lép, és nem képes megtenni.
A könyv érdekes játék a jellemekkel, az élethelyzetekkel. A szerző az “eleve elrendeltség” (predesztináció) elvét inkább az érzelmi és értelmi adottságokra, a személyes vonzalmakra, taszításokra tekinti érvényesnek, míg az anyagi háttér, a társadalmi viszonyok hatását kevésbé lényeges külsődleges tényezőként mutatja be. Mintha bátorítaná az olvasót – ne ezekben keresse és mérje saját boldogságát, hanem igyekezzen a veleszületett adottságok fejlesztésével, “öntökéletesítéssel” (szamoszaversensztvovanije) elérni azt.