„Olympia az íróasztalhoz lépett, a fiókok zárját próbálgatta. – Szerencsére időben érkeztem. Annak, aki az ablakot befeszítette, nem jelentett volna gondot ez a néhány gyenge zár. – Miből gondolja, Miss Wingfield – kapta fel a fejét Jared -,hogy az asztalból akartak valamit elvinni? – Csak egyetlen dolog van, amit érdemes lenne tőlem ellopni, Mr. Chilhurst, és ez a Lightbourne-napló.” Miss Olympia Wingfield, idegen földek és szokásos ismerője, az Utazók és Felfedezők Társaságának megbecsült tagja hosszú évek fáradtságos munkájával felkutatja a valahai Jack kapitány asszonyának, Claire Lightbourne-nak naplóját, mely az egyedüli bizonyíték arra, hogy a rettenthetetlen kalóz mérhetetlen kincset ásott el egy eldugott, mára már ismeretlen szigeten. Még a titkosírások szakavatott tudorának is nehézséget okoz a napló megfejtése, pedig enélkül lehetetlen megtalálni a mesés kincset. Egyetlen térkép sem ismeri a mesés szigetet, és baljós jelek utalnak arra, komolyan kell vennie a napló figyelmeztetését: óvakodnia kell a titokzatos őrizőtől. Az pedig még álmában sem jut eszébe, hogy Jack kapitány leszármazottai még nem adták fel a reményt, hogy megszerezzék maguknak – szerintük – jogos jussukat. Olympia minden bizodalmát egyetlen emberbe, Chilhurtsbe veti, tőle remél segítséget. Ám az elárvult unokaöccsei mellé frissiben felfogadott házitanítót szemlátomást nem hozzák lázba a múlt legendái.