“Nincs nagyobb gyötrelem, mint magadban hordozni egy el nem mondott történetet.”
Maya Angelou

Amikor tavaly októberben kirobbant és Magyarországon is végigsöpört a nagyhatású #metoo-kampány, amelynek nyomán a közösségi média felületeit elárasztották a bántalmazás-tapasztalatokról szóló posztok, elgondolkodtam. Ha az amerikai Weinstein-ügy hatására itthon is ilyen elemi erővel tör elő a mélyből a tengernyi sérelem és trauma, akkor mindez a társadalmi tudatunk mélyére száműzve, elhallgatva lappang. Ahogy telt az idő, egyre kíváncsibb lettem. Valóban egy traumatizált, agyonbántalmazott, lelkileg beteg országban élünk?
Hogy erre a kérdésre választ tudjak adni, alá kellett merülnöm a bántalmazások történeteibe, amihez rengeteg segítséget kaptam a könyvben megszólaló szakértőktől is. Ebből az alámerülésből született a Láthatatlan pokol, ami műfaját tekintve riportkönyv, és a témában jártas szakértők mellett azon bátrak történeteit meséli el, akik megalázott bántalmazottként, egykori áldozatként minden szégyenüket és gátlásukat félretéve, őszintén kitárulkoztak, és egy újságíróra – így az olvasókra bízták legféltettebb titkaikat. Túlélők ők, akiknek a történeteiből nem csupán az derül ki, hogy mi is a bántalmazás valójában, hogyan bontakozik ki és miként rombolja az embert. Ezek az élettörténetek azt is bizonyítják, hogy a bántalmazás traumáján túl lehet lépni, és ha rengeteg küzdelem árán is, de testben és lélekben megerősödve idővel igenis lehet teljes és kiegyensúlyozott életet élni.
Hercsel Adél