Judith ​Osmond kislánykora óta romantikus álmot dédelget magában: Tybalt Travers, a kiváló régész felesége szeretne lenni. És bármennyire képtelennek tűnik is az álom – hiszen Judith nem büszkélkedhet társadalmi ranggal, csupán társalkodónő egy kiállhatatlan vénasszony mellett –, mégis megvalósul: Tybalt megkéri a kezét, és hamarosan összeházasodnak.
Tybalt Traves expedíciót szervez Egyiptomba. Nemcsak a jelentős régészeti feltárás a cél, hanem az is, hogy Tybalt kiderítse: apjának miért kellett meghalnia néhány hónappal korábban, ugyanezen a helyszínen zajló ásatásokon. Judith – most már Lady Travers –, természetesen elkíséri férjét az expedícióra.
Egyiptomban, a fáraók földjén, a rejtélyek, a különleges szokások, különös hiedelmek világában folytatódik a történet. Judith egyre jobban elbizonytalanodik, kétségek gyötrik: valóban szereti őt a férje? Tybalt ugyanis egyre furcsábban viselkedik, Judith lassan elhidegül a férjétől, majd félni kezd tőle. Valóban tartania kell a férjétől, vagy csak a képzelete játszik vele? És: vajon mi az alapja annak az ősi hiedelemnek, hogy a fáraók átka lesújt azokra, akik megzavarják a sírhelyek nyugalmát? Az expedíció sikertelensége, a végzetes baleset talán az ősi átokkal magyarázható?
A regény végén, számos fordulat és kaland után Judith és az olvasó megkapja a választ a kérdésekre.