E jegyzetet a mindennapok pedagógiai gyakorlata hívta létre. A mindennapok pedagógiájának (egyik) nagy kihívása: a serdülők nevelésének/oktatásának nehézségei. Kiváló pedagógusok tapasztalják a serdülők „furcsaságait”: „beszól az órán”, „nem tanul”, „hazudik”, „késik” stb. Mit lehet tenni? Milyen módszereket lehet követni, melyek nem ártanak, hanem építenek? Ez a jegyzet ilyen és hasonló kérdésekre, kételyekre kíván reflektálni. (Ennélfogva, döntő mértékben iskolai helyzetekre keres választ, ám ha valaki értően olvassa, „házi használatra” is alkalmazható(k) a jegyzet szemlélete, ajánlásai.) A szerző nem gondolja, hogy ő „mindent” tud, nem kíván receptajánlatot adni – de gondolatokat kíván ébreszteni és kreatív pedagógiai folyamatokat gerjeszteni – ha ez nem tűnik szerénytelenségnek. Szemléletet kíván alakítani azzal, ahogyan látja és láttatja a serdülőkori megnyilvánulásokat; ahogyan látja és láttatja azt a szeretetből, aggodalmakból, erőfeszítésekből, haragból, reménytelenségből és reménykedésből szövődő erőteret, melyben a serdülő él és fejlődik. A jegyzet nem foglalkozik a serdülőkor patológiás krízisállapotaival (drog, alkohol, öngyilkosság, bűnözés stb.), hanem foglalkozik a serdülőkor fejlődési kríziseivel, a mindennapi megnyilvánulásokkal – jóllehet, a két állapotot nem mindig lehet könnyűszerrel szétválasztani. (A patológiás krízisek külön feldolgozást kívánnak.) Ötleteket, gondolatokat, ajánlásokat tartalmaz arra nézve, miből, honnan erednek a „kellemetlen” megnyilvánulások; hogyan érdemes gondolkodnunk ezekről; az azonos megnyilvánulások mögött milyen sokféle, különböző ok rejtőzhet, s hogy a megfelelő pedagógiai bánásmódot azonos megnyilvánulás esetén is az okok különbözősége határozza meg.