Leírás

Na, mi van, Leo? – kérdezte Cuervo fel se nézve. Mindkét kezében pénz volt: számolt. – Kégli kéne? – Tedd a kezed az öledbe, Ray – mondta Leo. Cuervo felnézett. Leo pisztolyt szegezett rá. – Jaj, apám, minek ez? – nyögött fel Cuervo, és kiegyenesedett ültében. Nem nézett Leo pisztolyára, de nagyon törte a fejét. – Ha egy-két mallér kell, adhatok kölcsön. – Tudom – mondta Leo. – Egyet kettőért. – Cuervo amúgy mellékesen uzsorával is foglalkozott. Üzlet az üzlet. – Na, frankon, Leo… – Cuervo hanyag mozdulattal az asztalra ejtett egy köteg pénzt, szabaddá téve a revolveréhez közelebb lévő kezét. – Sitten akarsz rohadni egész vénségedben? – Nyugi. Te csak ülj nyugodtan – mondta Leo, és Cuervo háta mögé lépett. – Most megbilincsellek. Tedd a kezed a szék mögé. Cuervo engedelmeskedett, s hátrasandított, hogy lássa, mit csinál Leo. – Előre nézz – mondta Leo, és enyhén megbökte a tarkóját a pisztoly csövével. Cuervo előrenézett. Leo hátralépett, fegyverét az övébe dugta, és nadrágzsebéből ey obszidiánkést vett elő. A tizennyolc centiméteres eszköz fekete, üvegszerű, vulkanikus eredetű anyaga a Yellowstone Nemzeti Part egyik sziklájából származott. Kissé hullámos pengéje olyan éles volt, mint egy szike. – Átvertelek a bilinccsel, Ray – mondta Leo. Közvetlenül a homloka fölött belemarkolt Cuervo hajába, hátrarántotta a fejét, és egyetlen erőteljes mozdulattal elmetszette a torkát.”