Az egyiptomi ezotéria, a Bölcsesség, természetéből fakadóan nem nyilvánosan és a tömegek bevonásával, hanem titokban és a beavatott kevesek részvételével működött, ám áthatotta az egész társadalmat és az egyiptomi gondolkodásmódot. Az olvasó nem egyiptológiai szakmunkát tart a kezében. A szerző az egyiptomi kultúra olyan oldalával ismertet meg minket, amelyről nemigen maradtak feljegyzések, és a legmonumentálisabb építmények sem árulnak el róla sokat – csak a reánk maradt emlékek mélyére hatolva sejthetünk meg valamit a mivoltáról. Mindemellett a kötet és alapos jegyzetei történeti jellegű eligazítást is nyújzanak erről a páratlan és lenyűgöző civilizációról.

Az egyiptomi feliratok megfejtésével évszázadokon át próbálkoztak – különösebb eredmény nélkül –, míg végre előkerült a rosette-i kő, amin ugyanaz a szöveg három különböző nyelven szerepel.
Sajnálatos módon nem áll rendelkezésünkre hasonló segédlet, amely segítene megérteni az egyiptomiak gondolkodását. Ennek hiányában nem is remélhetjük, hogy követni tudjuk a régiek észjárását, s így valószínűsíthetően téves elképzeléseket alakítunk ki róluk.
Ozaniec könyve megpróbálja lefordítani számunkra az egyiptomi hitvilág és a hétköznapok kapcsolatát. Erről nem igazán maradtak fenn írásos emlékek, s ennélfogva csupán sejtéseink lehetnek mibenlétéről.
Tények nélkül azonban saját monoteista vallásaink szertartásrendjét, szokásait telepítjük a monumentális templomokba – még messzebb kerülve a valóságtól.

A könyvben egy szépen felépített gondolatsort követve végigvesszük a vallás elemeit: istenek, templomok, állami ünnepek és a szent írás, hogy csak párat említsek közülük. De nem csupán különféle elképzeléseket ismerhetünk meg, hanem számos apróságot is.
Például azt, hogy a piramis szó a mézből és búzából készült lepényt jelölő pyramusz görög szóból ered; hogy az egyiptomiak a „mer” szóval illették az építményt, ami „felemelkedés helye” vagy a „felemelkedés eszköze” jelentéssel bírt.
Legalább ennyire megtévesztő a „Halottak Könyve” megnevezés is, hiszen az eredeti cím a teljesen mást jelentő „Kilépés a fénybe” volt.