A Tenger zenéje című első könyvben Rómában él a történetet elmesélő főhős: McCall. Azt hiszi, élete felesége öngyilkosságával lezárult, egyetlen feladata már csak az a világban, hogy félárva kislánya életében az anyát is pótolja.
A drámai fordulatot az jelenti, hogy Dél-Carolinában élő édesanyja leukémiában megbetegszik. Fiúi kötelessége minden fogadalma ellenére hazaszólítja. Így aztán kislányát sem tudja már hermetikusan elzárni a tragikus élményektől.
Az amerikai kisvárosban a gyerekkori barátságok és szerelmek más szereplőinek zaklatott sorsa is kiderül. Van, aki börtönben ül, van, aki öngyilkos lett, van, aki örökre hátat fordított egykori önmagának: mindegyikük élete „kész regény”. Ám egyszer csak kiderül, soha nem lehet szándékosan lezárni a történetet, a szálak az ember akarata ellenére továbbszövődnek, régi érzelmek újra felhorgadnak, megkezdett párbeszédek eljutnak a tanulságig.
Az élet mindig meghozza a továbbélés vágyát.
Amit felesége írt búcsúlevelében, megtörténtté válik:
Vegyél feleségül egy szép nőt, Jack, de ne olyan szépet, hogy ne akarj visszajönni hozzám. Remélem, csinos, és remélem, ugyanúgy fogja szeretni Leát, ahogy én szerettem volna…
Lelkem utolsó kiáltásával és halhatatlan szerelmemmel megparancsolom neked, hogy vegyél el egy mesés asszonyt, de mondd el neki, hogy én vittelek táncba. Mondd el neki, hogy az utolsó táncot nekem ígérted!