Az ​amerikai „profi írók” élvonalába tartozó szerző a bankvilág rejtelmeibe vezeti be az olvasót, aki – míg csak bele nem merül a könyvbe – nehezen hinné, hogy ilyen száraz, merkantil témáról izgalmas regény kerekedhet. A szerző nem sokat teketóriázik, már az első oldalakon felvázolja az alapállást. Az öreg Rosselli, a Bank elnöke néhány vezető állású tisztviselő előtt megdöbbentő bejelentést tesz: halálos beteg, napjai meg vannak számlálva. Ezzel kezdetét veszi az utódlásért folytatott harc. Mindkét jelöltnek megvan a maga tábora. A választást nehezíti, hogy a két alelnök különböző programot hirdet. Az egyik egy multinacionális mamutvállalatnál kíván befektetni tőkét, a másik hajlik arra, hogy egy pár megkezdett lakótelepet finanszírozzanak, ami ugyan hosszabb távon és csekélyebb mértékben, de biztosabb haszonnal kecsegtet.

A másik szál nem annyira pénzügyi, inkább alvilági vonatkozású: a bank belvárosi fiókjában (a “vezérhajóban”) egy tolvaj garázdálkodását fedezik fel. Itt a biztonsági ügyekért felelős alelnök, a hatalmas termetű, rabiátus alkatú főtisztviselő lép akcióba.

A két szál persze többszörösen érintkezik, s szerelem, megvesztegetés, zsarolás, emberkínzás, humanizmus és polgárjogi mozgalom fűszerezi a fordulatos cselekményt, amelynek során Hailey szinte észrevétlenül megismertet az amerikai nagybankok életével is.