“A ​mártír népek közt, a feldarabolt Lengyelország meg a széthulló Törökország mellett van egy, amely ma az olasz nemzet egy részével együtt az osztrák egyvelegbe olvad, holott valaha Európa hőse volt, s még tegnap, 1848–1849-ben is, teljes nagyságában fényeskedett, hogy azután nagyon korán eltűnjék, eltiporva két császárság, Ausztria meg Oroszország által.
A magyar népről szeretnék beszélni.
E népet sajnos rendkívül kevéssé ismeri a Nyugat. Franciaország, amelynek a tizenhatodik századtól a tizennyolcadikig nemegyszer volt hasznos szövetségese a Habsburg-dinasztia ellen, bizonyosan nem feledkezett meg dicsőséges nevéről. De mit tud tetteiről?
A legutóbbi magyar forradalomról Franciaországban vagy külföldön megjelent könyvek egyike sem mutatja be maga egészében, s véleményünk szerint sem jellegét, sem törekvéseit nem határozza meg pontosan. Némelyek – közöttük kitűnőek is akadnak – főleg a csatamezőn lezajlott események leírását tartalmazzák. Mások – s ezek vannak többségben – csupán kétes hitelű dokumentumok értéktelen gyűjteményei vagy ocsmány osztrák pamfletek, amelyeket maguk a magyarok válaszra sem méltatnak.
A világirodalomból hiányzott a magyar forradalomnak egy olyan története, amely visszatekint a mozgalom okaira, megmagyarázza a politikai eseményeket – amelyeknek a csaták végül is csak következményei voltak – s amely végül hitelesen és tárgyilagosan hangsúlyozza az értelmét és célját annak a csodálatos hőstörténetnek, mely két éven át az egész világot Magyarország nevének visszhangozására késztette.
Mi azért vállalkoztunk a magyar forradalom politikai történetének megírására, hogy orvosoljuk e sajnálatos hiányt, és hogy felhívjuk a francia nép figyelmét egyik hős testvérének balsorsára.
Egyikünk magyar, másikunk francia: az azonos politikai elvekben való közös hit egyesít bennünket: ezért társultunk, hogy megalkossunk egy olyan közös művet, amely egyszerre nemzeti és európai.”
„E könyv korántsem dicsőítő gyászbeszéd egy örökre lezárt sír felett. Dicsőséges bukás elbeszélésével ér ugyan véget, de magában foglalja a közeli diadal ígéretét is. Elbeszélvén, hogyan és milyen áron tiporták le Magyarországot, bebizonyítja, hogy Magyarországnak megvan a maga elpusztíthatatlan életereje, s tanúsítja, hogy tízéves hallgatása ellenére egyetlen napra sem feledkezett meg jogai sárba tiprásáról, hogy készen áll az első kedvező alkalommal visszakövetelni őket, s végül hogy bukásából talpraáll és kardot ránt, mihelyt a vén Európa láthatárán kibontják a népszabadság zászlaját.”
Irányi Dániel – Charles-Louis Chassin