“Imádni való könyv. Fordulatos, vicces, bolondos.”
Jojo Moyes

A harmincas évei elején járó Jen egy mesterséges intelligenciákat fejlesztő laborban dolgozik Londonban. Különleges feladata van: egész nap egy Aiden nevű mesterséges intelligenciával kell társalognia, hogy ezáltal fejlessze a program algoritmusát. Amikor a barátja elhagyja, képtelen palástolni kétségbeesését, mire Aiden úgy dönt, hogy titokban párt talál neki.
Ám nem Aiden az egyetlen mesterséges intelligencia, amelyik szívén viseli az emberek sorsát. Aisling kedvence például a negyvennégy éves, elvált Tom, egykori marketingigazgató, aki Londonból Connecticutba költözött, hogy új életet kezdjen. Aiden és Aisling a világhálón garázdálkodva arra az elhatározásra jut, hogy össze kell hozniuk Jent és Tomot.
De vajon mi vezérli Aident és Aislingot titkos kis ügyleteikben, ha egyszer alkotójuk szerint nem rendelkeznek sem érzelmekkel, sem saját akarattal? És az emberi érzelmek közül miért pont a szerelem fontos számukra?
A Szerelem gombnyomásra bájos és humoros romantikus története tökéletes szórakozást nyújt mindazoknak, akik szerették az Egy napot David Nichollstól vagy A Rosie-projektet Graeme Simsiontól.

Mi az, amiért beleszeretünk egy emberbe, egy városba, egy dallamba, egy illatba?
Ki tudná megmondani. Csak azt érezzük, hogy mint egy örvény, egyszer csak magával ragad valami, és nem ereszt többé. Valahogy így ragad magával John Lanchester regénye is: tudjuk, érezzük, hogy ha csak néhány másodpercre mi is beleszagolhatnánk Hongkong illatos kikötőjébe, bennünket is örökre magához láncolna ez az izgalmas, lüktető, varázslatos város. Ahogy a könyv lapjain megelevenedik egy csodálatos szerelem története, ahogy lepereg előttünk az elmúlt hetven esztendő Kelet és Nyugat találkozásának ezen a különleges pontján, ahogy “bennszülött” hongkongiakat és európai bevándorlókat, apácákat és üzletembereket követve utazunk időben és térben, John Lanchester, a kortárs angol irodalom egyik legjelentősebb alakja nem csak arra tanít meg bennünket, hogyan lett Kantonból Guangzhou, Pekingből Beijing, a hazugságból igazság, a nagyapák “piszkos” pénzéből legitim vagyon, hanem arra is: “A jövő fontosabb, mint a múlt.”
A Szerelmem, Hongkong a romantikus regények, a történelmi tablók és az egzotikus tájak kedvelőinek egyaránt különleges élményt nyújt.

“Mit mondhat el az ember egy huszonöt éves lányról, aki meghalt?
Hogy szép volt. És okos, mint a nap. Hogy szerette Mozartot és Bachot. És a Beatlest. És engem. Egyszer, amikor éppenséggel egy kalap alá vett ezekkel a zenei példaképekkel, és megkérdeztem, mi a sorrend, mosolyogva azt válaszolta: betűrend szerinti. Akkor én is mosolyogtam. De most csak ülök és töprengek, vajon a keresztnevemen sorolt be – mikor is csak Mozart kullog utánam -, vagy a vezetéknevemen, mikor is beékelődöm Bach és a Beatles közé. De az első nem lehetek semmiképp, s ez valami ostoba okból pokolian dühít, mivel világéletemben azt képzeltem, hogy nekem mindenben az elsőnek kell lennem. Tudják: családi örökség”