Kész katasztrófa az életem.
Ülök a kocsimban, az ujjaim kifehéredtek, úgy szorítom a kormányt, és csak bámulom, ahogy mossa az eső a szélvédőt. Bőrig áztam, a szoknyám széthasadt, mindkét térdemből ömlik a vér. Horzsolások borítják a karomat és a nyakamat, az arcom pedig egészen kivörösödött a sírástól. A szabad szemmel látható sérüléseken túl más dolgok is odavesztek: oda a hitem az emberiségben, valamint a fehérneműim valahol a temető és a templom parkolója között.
Ezt majd később kifejtem. Pokoli ez a nap!
A nevem Addison Holmes, de semmi közöm Sherlockhoz és Katie-hez. Ha Istenben volna némi irgalom, utat mutatna nekem, és véget vetne ennek az egésznek. Pontosan hat napja dolgozom a McClean Nyomozóirodának. Ez volt életem leghosszabbra nyúlt hat napja, és már az is kész szerencse volna, ha megérném a következő hatot.
Most azonban szembe kell néznem egy szörnyen nyomasztó feladattal. Meg kell mondanom Kate McCleannek, a legjobb barátnőmnek és a nyomozóiroda tulajdonosának, hogy a rám bízott egyszerű felderítés helyett én ma találtam egy holttestet. Már megint.
Maradtam volna inkább sztriptíztáncosnő.

Mondjuk ki, Addison Holmes csapnivaló táncosnő, ezért nem is csodálkozik, amikor egy este alatt véget ér a bártáncosnői karrierje. Ráadásul ahová lép, ott bűnügybe botlik, pedig ő aztán nem akar holttesteket találni. Hogy mit akar? Hát először is az exe új barátnőjének (régi riválisának) bemosni egyet (sikerül). Aztán azt, hogy Nick, a jóképű nyomozó ne szerezzen tudomást rövidke sztriptíztáncosnői pályafutásáról. (Nem sikerül.) Jó volna még, ha megoldódna a lakásproblémája (kétséges), és ha nem kellene visszaköltöznie az anyjához (hmm…). Ezen kívül még csomó problémája van, de a barátnője munkát ad neki a nyomozóirodájában, és akár akarja, akár nem, elindul a magánnyomozói karrierje…

Titokzatos csomag érkezik Robin Ellacott nevére, és rémülten fedezi fel, hogy egy nő levágott lába van benne.
Főnöke, Cormoran Strike magándetektív már nem lepődik meg ennyire, bár ő is megdöbben. Négy férfi is van a múltjában, akikről úgy gondolja, lehettek a feladók – és Strike nagyon jól tudja, hogy mindegyikük komoly, elmondhatatlan kegyetlenségre képes.
Míg a rendőrség arra a gyanúsítottra koncentrál, akiről Strike egyre biztosabban érzi, hogy nem ő a tettes, Cormoran és Robin a kezükbe veszik az ügyet, és elmerülnek a másik három gyanúsított sötét világában. Ám közben újabb, rettenetes bűntettek következnek, és egyre fogy az idő, hogy leleplezzék a gyilkost…

A Gonosz pálya pokolian okos bűnügyi regény, teli váratlan fordulatokkal, de egyben egy férfiről és egy nőről is szól, akik személyes és szakmai életükben is válaszúthoz érkeznek. Letehetetlen olvasmány.

Alex Delaware pszichológus meg sem moccan, azután hanyagul keresztbe teszi a lábát, és igyekszik nyugodtnak mutatkozni. Mindezt úgy, hogy a páciens, aki vele szemben ül, megütögeti a mellette lévő táskáját, és az egyik ujjával körülrajzol egy dudort a bőrön. Megütögeti még egyszer, tompán puffan, az ott lapuló tárgy kemény és tömör. Nem mond többet, csak annyit: Nem fogom lelőni magát, Delaware doktor. Pedig meg kellene tennem.
Ettől a pillanattól kezdve a Los Angeles-i gyilkossági csoport tanácsadója prédává válik. Pedig az ügy, amely idáig vezetett, mocskosnak ugyan mocskos volt, de nem ígérkezett ennyire baljóslatúnak. A fenyegetés azonban most elhangzott, és úgy tűnik, nem csak Alex élete van veszélyben. Az első gyilkosság áldozatát még maga a pszichológus sem tudta volna megtippelni

A Jonathan Kellerman (Rejtély, Bűntudat) eddigi regényeiből jól ismert nyomozópáros, Delaware doktor és Sturgis hadnagy különös ügybe csöppen, amelyben óhatatlanul a saját bőrüket is vásárra kell vinniük. Az ironikus humorú regény újabb és újabb fejlemények között lavírozva megdöbbentő végkifejlet felé halad.