Eric L. Harry könyve, az Anarchia egy igen népszerű műfaj, a „techno thriller” kedvelőinek jelent majd kellemes órákat. Ráadásként nyújt mellé némi gondolkodnivalót. Ebben a könyvben ugyanis jóval többről van szó egy elképzelt háború és a nagyon valódi haditechnika leírásánál. Van benne írói és politológusi bravúr egyaránt. A Harry által elképzelt események szinte kísértetiesen egybeesnek azzal a forgatókönyvvel, amivel egy valódi orosz politikai elemző riogatja a világot, Oroszország széthullásával, az anarchiát követelő világméretű fegyveres konfliktussal. (Jobb nem is belegondolni, hogy ez épp most, a könyv magyarországi megjelenése idején milyen reális veszélynek tűnik.) Az orosz hatalom megszűnte által keletkező űrt kihasználva a kínaiak átlépik a határt, és elfoglalják Szibériát mérhetetlen nyersanyagkincseivel. Kína azonban nem Irak, amellyel könnyű lenne elbánni a nyugati világ közös hadseregének. Főleg, amikor a széthullott Oroszország anarchistái belülről fenyegetik a nyugati demokráciákat. Hogy mennyire így van, az mutatja, hogy amikor a szerző és profi katonák először „játszották le” terepasztalon a könyv ütközeteit, a háború bizony a nyugat vereségével végződött.
Eric L. Harrynek sikerült ebben a fegyverrpogástól hangos könyvben igazi ezredvége hangulatot teremteni.

Volt egyszer egy Amerika, azoké a férfiaké, akik ma már csak a legendákban és néhány idős ember emlékezetében élnek. Ezek a férfiak gengszterek voltak. Zsidó gengszterek. Kemény, félelem nélküli zsidók, az utca urai egy olyan korban, amikor egy zsidó fiú maga alakíthatta a jövőt, mely veszélyes volt, nyílt és szabad. Rich Cohen apja ebben a világban nőtt fel. Családjáé volt az a hely, ahol a Gyilkosság Rt. néven ismert gengszterbanda múlatta az idejét. A Kemény zsidók-ban Cohen az ő történetüket meséli el, és a kor valamennyi legendás gengszteréét (Al Capone, Lucky Luciano, Louis Lepke, Dutch Schulz, Bugsy Siegel, Meyer Lansky). S feltámasztja világukat: a nightklubok és bárok világát, ahol a gyilkosság jobb volt a gyávaságnál, s ahol középkorúvá válni győzelemmel ért fel. Egy olyan világot, mely mítoszt teremtett: a Kemény zsidók mítoszát. “Erőteljes és merész…” Martin Scorcese “Vau! Micsoda könyv! Nem kell zsidónak lenni ahhoz, hogy szeretni lehessen a Kemény zsidók-at!” Larry King / CNN “Az apámhoz hasonló srácok számára a gengszterek valami mást jelentenek, mint a zsidók könyvei és imái, gyásza és jajongása. Ha a gengszterek Palesztinában éltek volna, nem lett volna Siratófal. Ne-bassz-ki-velem-fal épült volna helyette. Pár évvel később, amikor a háztömb srácainak szembe kellett nézniük a német koncentrációs táborok képével, a gengszterek emléke biztosított nekik egy másik képet is: kemény zsidók, olyan zsidók, akik nem hagyják lemészárolni magukat. Mit gondolnak, mit tenne Pep Strauss egy olyan alakkal, mint Heinrich Himmler? Tizenöt lyukat lőne a káposztazabáló csirkefogóba! Néha úgy érzem, hogy apám önmagáról kialakított képe, ahogyan szembenéz a világgal, a gengszterekkel való első találkozásánál kezdődött. Bár nem követte példájukat, megadták neki a szabadság illúzióját.” “Ami az olasz maffiának Mario Puzo, a Keresztapa írója, az a zsidó maffiának Rich Cohen… szórakoztató, kihívó és romantikus.” Newsweek