Az utóbbi időben a civilizált országokban, s így Magyarországon is, egyre rohamosabban terjed az ősi, keleti eredetű jóga. Kétségtelen, hogy a jógások szokatlan dolgokat művelnek: bezárják az ajtókat, lefüggönyözik az ablakokat, fejreállnak, és mindenféle furcsának látszó gyakorlatot végeznek: „forgatják” a hasizmaikat, hogy a beleiket, gyomrukat masszírozzák, gyakran elfekve és mozdulatlanná meredve valamilyen szót vagy mondatot mormolnak. Nem! Nem valaki másnak: a saját kezüknek, lábuknak, testrészeiknek beszélnek. Ilyenkor az ajkuk leesik, izmaik ellazulnak. Kik ezek az emberek? Sznobok vagy modern bölcsek? Férfiak és nők, öregek és fiatalok egyaránt jógáznak. Vallásosak és vallástalanok, zsenik és együgyűek, nagy tudásúak és tudatlanok is akadnak közöttük. Sokan vannak. És egyre többen lesznek. Vajon miért? És mit csinálnak, miféle mágikusnak tűnő szertartást végeznek? Van-e valami értelme ezeknek a különös gyakorlatoknak? És végül a XX. században, a testnevelés és a sport mellett szükség van-e az ősi jógára? Könyvünk első részében ezekre a kérdésekre igyekszünk válaszolni, második részben pedig az indiai, tibeti jóga, a modern sportban általánosan alkalmazott gimnasztika, az ősi kínai, valamint a japán Taisó Nippo orvosilag, élettanilag igazolhatóan nagy hatású gyakorlatait rendeztük könnyen elsajátítható sorozatokba; ismertetjük azokat a módszerek, amelyekkel az egyes testrészek, izomcsoportok, de még a belső szervek egészséges életműködése is biztosítható. A könyvet a lakosság minden foglalkozású dolgozóját, kiváló versenyzőinket, világbajnokainkat, Európa-bajnokainkat képviselő jógázóknak – a József Attila Szabadegyetem Jógakollégiuma; a Zalka Máté Katonai Akadémia sportlövészeinek; az OKISZ Testnevelési és Sport Osztálya, a Spartacus Napsugár Sportegyesület; a miskolci, szolnoki és sok más jógatanfolyam több ezer hallgatójának – oktatása, gyakorlatvezetése közben szerzett tapasztalatok, orvosi, pszichológiai megfigyelések, kísérletek alapján, a nemzetközi jógairodalom legértékesebb, legújabb alkotásainak felhasználásával írtuk. Rengeteg tapasztalatot gyűjtöttünk az SNS Jógastúdió Levelező Tagozatának vidéki jógázói körében is. Nem törekedhettünk teljességre. A könyv korlátozott terjedelme miatt kizárólag csak az ászanákkal, azok élettani hatásával, fontosságával foglalkozhattunk. A légzőgyakorlatokat az 1970-ben és 1971-ben kiadott Dely: Jóga című könyvünkben részletesen ismertettük, a rendkívül fontos központi idegrendszeri, lazító és koncentrációs gyakorlatait viszont – a nagy számú megfigyelés, mérés, kísérlet alapján készülő, és remélhetőleg rövidesen megjelenő –, következő jógakönyvünkben tárgyaljuk. Bízunk benne, hogy könyvünk meggyőzi az olvasókat, a magyar egészségügy és sport vezetőit a rendszeres jógázás fontosságáról és szükségességéről. Reméljük, hogy ezáltal hozzájárulunk a gyermekek és felnőtte, a nők és férfiak, a fiatalok és öregek jó közérzetének, egészségszínvonalának, munkateljesítményének emeléséhez, a betegségek megelőzéséhez, az arányos test kialakításához, a kiegyensúlyozott és hosszú élet megteremtéséhez – és még a magyar sport versenyeredményeinek növeléséhez is.