E ​könyv a 13. századi Magyarország történetét mutatja be. A 13. század – Bánk bán, az Aranybullák, a tatárjárás és az utolsó Árpádok évszázada – fontos és mozgalmas időszaka a magyar történelemnek. Ekkor vetkőzi le a magyar gazdaság és társadalom azokat a feudalizmus korai szakaszára jellemző vonásokat, amelyek nagy része még a 11. században alakult ki. A korábban jobbára teljesen önellátó gazdasági rend egyeduralmát megtöri az árutermelés és a pénzgazdálkodás elemeinek jelentkezése, megerősödik a fölművelés helyzete, nagy ütemben terjed az agrárfalvak hálózata. A mezőgazdaság immár – a termelési eszközök és a termelési technika tökéletesedésével – felesleget hoz létre, amivel megteremti annak lehetőségét, hogy a társadalom bizonyos elemei kézműipari tevékenységet űzhessenek. Az alávetettek sokszínű tömegéből kiválnak tehát az iparos-parasztok, míg az agrárfoglalkozást folytató jobbágyparasztság megindul a jogi egység megteremtése útján. A társadalmi munkamegosztás létrehozza a várost.
E könyv elsősorban és tudatosan a politikai történet mozzanatait, az államfejlődés kérdéseit állítja előtérbe (erre az államfejlődési irányra, illetve szintre utal a könyv mottójának választott Petőfi versrészlet is*), de mindenkor érvényesíti azt az elvet, hogy a politikatörténet jelenségeinek gazdasági és társadalmi meghatározottsága van. Amikor tehát e könyv az Aranybullák évszázada címet kapta, a szerző tudatában volt annak, hogy a magyarországi 13. századnak nem az Aranybullák a leginkább meghatározó jelentőségű tényezői, de mégis úgy látta: az Aranybullák egymásutánja jól mutatja a 13. századi Magyarország politikai és társadalmi – végső fokon gazdasági okokra visszamenő – változásait, s így alkalmas arra, hogy a könyv címeként reprezentálja a 13. századi magyar történelmet.

* “Fenekestül felfordult az ország,
Olyan volt, mint a Csáki szalmája,
És e bajt a nagyurak okozták.”
(Petőfi Sándor)