Legutóbb hozzáadott elemek
- Minimum 30,00 RON kell vásárólnia!
105–133 / 133 találat
-
új 2 munkanap
-
Antikvár 2 munkanap
-
Antikvár 2 munkanap
Az olvasó most egy réges-régen megírt, már el is feledett, nagyon szeretett és gyűlölt regényt tart a kezében. A párhuzamos történet két főhőse, Asbóth és Windish a hetvenes évek kusza világában keresi a helyét. Asbóth Öcsi szülei ellen is lázad. Hogy FENT-ről eljusson a LENT-re, megmártózik az újgazdag szexpartik pocsolyájában, majd csövesekkel elindul a narkós Alvilág felé. Egy balhé után egészen Párizsig fut. Ez az utolsó lehetősége, hogy független, szabad fotográfus legyen és megtalálja önmagát. Egy „magyar senkiként” azonban képtelen feltörni, a szabadságot pedig csak a „repülés” közben élheti át, miközben kitartatja magát nővel és férfival.
Windish egy sárba taposott világ erkölcsén nevelkedett. Ő itthon akart valaki lenni: költőként vágyik az elismerésre. De mert nem adatott meg neki egy Ady Endre tehetsége, csak az érvényesülés útja áll nyitva előtte. Karriert akar és csinál is. III. Richardként tudatosan határozza el, hogy gazember lesz. Felesége halálára spekulál, visszaél a hatalmával, eltapossa ellenfeleit, hogy Valaki lehessen. Az ő gyógyíthatatlan szenvedélye a gonoszság, amellyel lángra lobbant maga körül mindent.
Az Oroszlánkölyök ellenében nagy, negatív hősöket akartam ábrázolni, de miután elkészült a regény, rádöbbentem, hogy ez lehetetlen: ma már nincsenek szépen elmondható történetek, csak kisszerűségeink és kudarcaink mesélhetők el, hiszen úgy vették el a hitünket, hogy a kezünkbe sem adták. Talán mindez penitenciaként méretett ránk, mert eltűrtük és egy idő után természetesnek vettük a mosolygó aljasságokat, a hétköznapi megaláztatásokat, és hagytuk, hogy megvegyék a szívünket, befogják a szánkat. Olyan mélyre süllyedtünk, hogy imádkozni is csak átkozódva, Isten ellen tudunk, ahogy Windish Dénes is:
„- Uram! – vágtam a pofájába. – Én nem hiszek sem az emberekben, sem magamban, sem a szeretetben. Én a hazugság, a cinizmus és a közöny éltető erejében bízom. Ez a választott utam. Kiöltem magamból aszánalmat, az irgalmat. Irigység munkálkodik bennem. Nem tudok felejteni, sem megbocsátani. Magamnak különösen nem. Hiányzik belőlem minden jóravaló igyekezet. A gonoszság, a gátlástalanság pillanatnyi érdekeim irányítják cselekedeteimet. Istenem! Én már benned sem hiszek! Én idegennek születtem erre a világra, s mint idegen fogom elhagyni testemet is. Nem könyörgök hozzád lelkelm irgalmáért! Ámen!” -
új 2 munkanap
Akció!Závada Pál új regényének szereplői dokumentumfilmet forgatnak olyan gazdálkodókról, akiket gyújtogatással vádoltak meg az ötvenes években. Egy baráti kör nyomoz – a filmeseken kívül szociográfus, grafikus, történész és újságíró is van köztük -, keresik és megpróbálják szóra bírni az áldozatok családtagjait, a valamikori tanúkat, ügyészeket, bírókat meg a hajdani tudósítókat. De közben saját életüket és korukat is meg kéne érteniük – 1988-ban vagyunk, válságokkal és bizakodásokkal terhes, kiszámíthatatlan időkben. Múltbéli bűnökről és érvekről szóló viták, kutatások és illegális olvasmányok, tüntetések, szervezkedések és kamerába mondott vallomások közepette kell szembenézniük házasságuk válságaival, új szerelmek vágyaival, gyerekeik sorsával, hivatásuk, megélhetésük gondjaival. A szerzői eligazítás szerint Pernye és fű figurái fiktívek, története kitalált, a benne szereplő filmforgatás interjúi azonban valóságosak – azokat Sipos András rendezővel készítették Statárium című, 1989-ben bemutatott filmjükhöz.
-
Antikvár 2 munkanap
Jelenetek egy magyar-iráni házasságból
1985. november
Álltunk a kolozsvári kollégium folyosói sötétjében. Romantikus regényekből ismert vallomásos-első csókos jelenet. Szerelmes voltam. Arra gondoltam, hogy itt egy szép, erős, egzotikus, rokonszenves, szellemes, várhatóan nagy szakmai jövő előtt álló, láthatóan jó anyagi körülmények között élő férfi, aki saját bevallása szerint szeret, aki mellett nem fogok unatkozni.1989. november
Elővett egy perzsa nyelvű írást, állítólag a követségre jött táviratot. Az állt benne, hogy vissza kell mennie Iránba. Március 21. az utolsó határidő, hogy jelentkezzen az iráni hadseregben, különben elkobozzák az apja házát… Ha előre tudta, miért hagyta, hogy kötődjek hozzá, miért szerzett magának állást Magyarországon, miért vett feleségül, miért titkolta ezt el, mikor teherbe estem? „Hát akkor jössz, vagy maradsz?”, kérdezte.1994. június
A borotvákat megtalálta a mosógép mögött. Hallottam a nejlonzacskó zörgéséből. Míg ő a fürdőszobában szöszmötölt, én a tartalék kulcsot kerestem. Nem találtam. Körülnéztem, hogy lehetne kijutni a lakásból. Tudtam, hogy képes eltenni láb alól, még csak borotva sem szükséges hozzá, eleget láttam pikniken, hogyan hullottak keze alatt tarkócsapástól nyulak és birkák.
És olvastam az Othellót. -
új 2 munkanap
“Petőfi a hős, Petőfi a vátesz, Petőfi a nemzeti ikon” – Pion István lelépteti a költőt a piedesztálról, s versválogatása épp azt mutatja meg a fiataloknak, ami közös bennük. De megmutatja azt az utat is, amin a korabeli lázadó kamasz a szabadság leginkább elkötelezett, s azért áldozatra is kész hívévé válik. Emberi léptékkel.
-
új 2 munkanap
A Pogányok Herczeg történelmi regényeinek egyike, amely a honfoglalás korába vezeti el olvasóit. A regény témájának súlya és fontossága mellett történelmi dilemmákat is felvet: pogányság-e az őshit, barbárság-e az újhit, a kereszténység kierőszakolásának megakadályozása. Ennek a sokféle konfliktusnak, ellentmondásnak és ellentétnek az összegzése ez a regény, ahol a keresztény Európa tudása és szellemisége gőgjében kibékíthetetlen ellentétet mutat egy ősi nemzet kultúrájával szemben. Ez a kettősség tükröződik a regény fő alakjának, Márton papnak (aki nem más, mint Tonuzóba árvája, Alpár) vívódásában: maradjon-e keresztény pap, vagy térjen vissza nemzetéhez, és legyen vezérük. Hit és ösztön, lélek és test vívódik benne, az ösztön-szerelem és a lelki szerelem. A Pogányok többször is kimondja, hogy ez az élet-halál harc nem vallásháború elsősorban; a lelkek békétlenségének fő oka az emberi természettel, az egyenlőtlenséggel való nemtörődés. Márton pap, úgy tűnik, ki tudja egyenlíteni a két hit, a két vonzódás ellentétét, a besenyők szentje akar lenni, közöttük élni és Istent szolgálni. De Gellért püspök rádöbbenti arra, hogy ez nemcsak vallás, hanem életforma, erkölcs kérdése is. Márton nem pap és Alpár nem pogány, hanem mindenek felett: ember. Visszatérése a besenyőkhöz: emberi lázadás, és nem pogánylázadás. Márton pap és Alpár vezér párviadalából a szabadságszeretet, a hit és a remény kerül ki győzedelmesen.
-
Antikvár 2 munkanap
-
új 2 munkanap
Egy fiatal lány érdekes szerelmi történetét meséli el nekünk Herczeg Ferenc ebben a regényében, igényes szépirodalmi stílusban megírva.
Simon ezredes, aki nagyon szereti az ő Zsuzsáját, konok makacssággal kétféleképpen ítéli meg a nőket: egyrészt mint családapa, aki irgalmatlan határozottsággal lép fel a tiszta családi életet beszennyező kalandokkal szemben, másrészt pedig mint egy családi kötelezettségeken kívülálló férfi, aki a bukott nő minden vétkét megbocsátja, ha a szerelmese lesz.
Az író szereti hőseit, ezért sorsukat a boldog életút felé tereli; mindeközben bepillantást nyerünk a természet rendje szerint élő falusi emberek, valamint a bohém, hiú, kapzsi és léha életet élő városi dzsentrik életébe is. -
Antikvár 2 munkanap
-
új 2 munkanap
1944-ben, amikor a városban megkezdődik a gettósítás, egy kolozsvári orvosnő a dajkára bízza gyermekét. Erzsi és a férje kétségbeesetten ügyelnek rá, hogy sem a szomszédoknak, sem a rokonoknak ne tűnjön fel a pár hónapos csecsemő jelenléte, míg reménykedve várják a háború végét. Tompa Andrea regénye ennek a gyermeknek a sorsát követi végig, ahogy a főhős mindenféle kerülőutakon kerül kapcsolatba a saját történetével.
“Aki ismeri önmagát, a saját sorsát, az megmenti a világot.”
-
Antikvár 2 munkanap
-
új 2 munkanap
Könyvízelítő: “Ím, gyűtöttem és egybeszedtem száz fabulát, régieket és újakat. Mi okból műveltem légyen ezt, minden jámbor olvasó meg értheti az értelmekből, melyeket minden fabula mellé szerzöttem és utána vetöttem”… Könyvízelítő/Ismertető:”Belelapozás”
-
új 2 munkanap
Anyjának Józseffalván kincsem vagy Zoltánka volt, apjának csak „a gyerek”. Az asszony szeretettel becézgette, és megpróbálta megvédeni a részeges, verekedős apától, ami a sok munka és az újabb kisgyerek mellett nem mindig volt eredményes. Muttinak és Fatinak pedig egyszerűen Zozó volt. Fati gyönyörű meséket mondott, tanítgatta, csodás játékokat készített neki, Mutti a kedvenc ételét főzte, és a saját maga készített csodás ruhákba öltöztette. Még szerencse, hogy Józseffalván jött a tűzvész! Bár Zozó nem tudta, hogy ez mit jelent, de hallotta, hogy emiatt nem kellett hazamennie, hosszabb ideig maradhatott keresztszüleinél. A tűzvészt szereti. Aztán jött a háború. Őt sem ismerte, de sokat hallott róla. Mindenfelé emlegették. A háború vonattal elvitte Muttit és Fatit. Hiába várta őket, nem jöttek érte. Később a háború azt mondta, hogy nekik is menni kell. Hosszú úton, sok napig utaztak. Amikor végre megérkeztek, akkor Mutti és Fati nem volt ott. A háborút nem szereti. VALAMIT KI KELL TALÁLNIA, HOGY ÚJRA ÉRTE JÖJJENEK! A regény a harmincas évek végén Bukovinában játszódik, majd azt követően a háborúnak az Ambrus család életére történő hatását mutatja be. Hogy éli meg a néhány éves gyermek, hogy az általa mindenkinél jobban szeretett székely-német keresztszüleit Sziléziába telepítik, majd fél évvel később neki szüleivel Bácskába kell költöznie.
-
új 2 munkanap
Egy grófi família, ősök és utódok, méltóak és méltatlanok izgalmas története.
Százharminchárom év! 1869-től egészen 2002-ig! Hosszú, irdatlan hosszú idő, sok szerelem elfér benne. Igaz és hamis. Vágyott, beteljesült. Vágyott, viszonzatlan. Odaadás, elutasítás. Buja erotika, eszelős szenvedély. Szerelem, melybe bele kell halni. Szerelem, melytől búcsúzni kell. Amely elől menekülni muszáj. Szerelemféltés okkal, ok nélkül. Végzetes párbajok, melyekben a győztes is veszít. Viharok a Sasváhry-Steiner családban. Testvérharc, testvérbosszú. Igazságok és hazugságok. Ármány és hitszegés. Sebeket osztók és megsebezettek. Győztesek és vesztesek. Végül egy mindenhol, mindenkor felbukkanó családi ereklye, egy félelmetes kard, egy ánglius csodapenge, amely valaha Waterloonál is osztotta a halált. Jobbára kastélyok, lakások falának éke, ám időnként ölni képes. Ezúttal is.Székely Nagy György ismét remekel, immár a történelmi regény műfaját választva a szokásos szórakoztató és fordulatos stílusában. A szerző szerelmek sorozatán vezet el minket a történelmi viharoktól a viharos jelenhez, és egy régóta várt, nagy találkozáshoz.
-
új 2 munkanap
A megújult Osiris Diákkönyvtár sorozat a magyar- és a világirodalom remekműveit gyűjti össze. A kötetek nemcsak új külsőt kaptak, hanem javított kiadások is egyben. Először 10 kötet jelenik meg, a közeljövőben továbbiakkal bővül a sorozat.
-
új 2 munkanap
1526 augusztusát írják a kalendáriumok. Dél felől hatalmas sereg tart Magyarhon felé. Olyan ellenség, akinek az eljövetelét sokan rettegve félik hosszú évek óta: I. Szulejmán oszmán-török hadserege. Ez a sereg a magyarok végzetét hordozza; vér, halál és rabszolgaság ígéretét. A hely neve, ahol II. Lajos magyar király meg akarja állítani a végveszélyt: Mohács…
A túlélő magyar és szövetséges vitézek együtt mentik az életüket és bosszúra készülnek; gyászuk és haragjuk tüzeli őket. A szultán csapataival a nyomukban vereségek és győzelmek kísérik őket. Szulejmán Buda felé veszi útját, lenyűgözi a város szépsége és kincsei, egyelőre csak a kifosztását tervezi…
A törökök útját mészárlás, felperzselt falvak, holttestek szegélyezik. Az életben maradt férfiak, nők, gyerekek és öregek csatlakoznak a hátráló csapatokhoz. A menekülők létszáma nőttön-nő, több tízezres áradattá duzzad. Az oszmán sereg kegyetlen csatákban csap össze a mind sikeresebbé váló menekülőkkel, a szégyenletes kudarcok miatt végleg le akarnak számolni a gyaurokkal.
A harcok viharában egy hősies nemesúr, Dobozi Mihály és hitvese, Farmos Ilona próbálja túlélni a túlélhetetlent. Szerelmük és bátorságuk sok viszontagságot kiáll, de hátravan a végső próbatétel, mert a döntő összecsapást egyik fél sem akarja elkerülni.
A csatahely neve: Marót… -
új 2 munkanap
A Tóték című kisregény – az Egyperces novellák mellett – Örkény István (1912-1979) legismertebb és legjellegzetesebb műve. A könyv alakban először 1967-ben megjelent rövid, alig százoldalas írásban a szerző az abszurd és a groteszk csúcsait ostromolja – nem véletlen, hogy a kisregény, illetve az abból készült színpadi adaptáció nem egy mondata szállóigévé vált. (“Háromba vágtad, édes, jó Lajosom?”) Igaz, ez nem egyedül Örkény érdeme, hiszen a történet alapján Latinovits Zoltán és Sinkovits Imre főszereplésével készült, Isten hozta, őrnagy úr című, 1969-es Fábri Zoltán-film nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Tótékat az egész ország megismerje. A Tóték drámaváltozatát nagy sikerrel játszották külföldön is, többek között franciául is bemutatták, s az előadás 1971-ben Párizsban elnyerte a Fekete Humor Nagydíját. Kétségtelen, hogy Örkény e remekműve meg is érdemelte ezt a díjat, hiszen benne olyan mondatok követik egymást, mint ez: “Kedves Mariska, ha esetleg egy pópának öltözött öregasszony lépes mézet akarna sóra cserélni, legyen szíves, lövesse főbe.” vagy ez: “Még senki se szökött meg azért, mert szájában (kizárólag elővigyázatossági okokból) egy zseblámpát tartott.”
-
új 2 munkanap
Akció! -
új 2 munkanap
-
új 2 munkanap
-
új 2 munkanap
,,Nem emlékszem olyan időkre, amikor nem vadásztam. Valószínűleg az anyatejjel szívtam magamba a vadászat iránti szenvedélyt, és ezek a gének is anyai ágon öröklődhettek, hiszen anyai nagyapám és az ő nagyapja is hordozta e szenvedély ódiumát.
Vadásznaplóm könyvvé formálásának célja, hogy betekintést engedjen a hetvenes-kilencvenes évek vadászati viszonyaiba, a világom közepébe, Ivánbattyán környékére. Írásaimban reményeim szerint tetten érhető a természet egésze iránti feltétlen szeretetem és a vadak, vadászat iránti mérhetetlen rajongásom, de visszaköszön belőle hivatásom, a szakácsmesterség is.
Noha a könyvben hullik vad is szép számmal, talán nem marasztalnak el érte. Mentségemül szolgáljon, az erdőt ugyan mindig nyitott szemmel és szívvel, vadászként, és nem mint turista jártam, s járom ma is, de úgy érzem, amíg a szív dobog, a vadász csak vadászszemmel tudja nézni, látni, láttatni a környezetét.
Az egyes vadászatokat mindig különös élményként éltem meg. Ez adja a vadászat szépségét. Ha mindent racionálisan kiszámolva, a megtervezett módon kaphatnánk meg tőle, úgy elveszítené azt a varázsát, amit a számtalan véletlen fon össze felejthetetlen élménnyé, mert most már tudom, hogy majd később ebből kell gazdálkodni, és a még mindig bennünk lakozó, a lelkünket elhagyni nem bíró vadászt táplálni!
Ma már többnyire a nappali faláról rám néző trófeáim között vadászok, de újra fiatalnak érzem magam, visszaidézve egy-egy trófea megszerzésének történéseit.” -
Antikvár 2 munkanap
A kötet Örkény István híres egyperces novelláiból készült válogatás
-
új 2 munkanap
-
új 2 munkanap
-
új 2 munkanap
“Az élet, kedvesem, teljesség. Az élet, hogy egy férfi és egy nő találkoznak, mert összeillenek, mert olyan közük van egymáshoz, mint az esőnek a tengerhez, egyik mindig visszahull a másikba, alkotják egymást, egyik feltétele a másiknak. Ebből a teljességből lesz valami, ami összhang, s ez az élet. Ez nagyon ritka az emberek között. Te menekülsz ez emberek elől, mert azt hiszed, más dolgod van a világban. Én keresem ezt a teljességet, mert tudom, hogy semmiféle más dolgom nincs a világban.”
“Nyilvánvalóan a legjobb dolog, ha az embert karja között tartja valaki.”
A hős alakjában Giacomo Casanova, a hírhedt 18. századi csábító figurájának körvonalai sejlenek föl, a történetben pedig világosan kivehető a velencei kalandor életútjának néhány fordulata. A múlt azonban nemcsak Casanova történelmi személyisége révén van jelen a Vendégjáték Bolzanóban lapjain, hanem Giacomo emlékei révén is. Nemcsak az elbeszélő ereszkedik alá a történelem kútjába, hanem a főhős maga is szembesül múltjával, életének korábbi eseményeivel. Miközben a velencei ólomkamrák börtönéből szökve, szülőföldjéről elmenekülve rövid időre megpihen Bolzano kisvárosában, ismét találkozik hajdani vetélytársával, Párma urával, aki évekkel korábban egy párbajban súlyosan megsebesítette, majd feleségül vette Franciskát, akinek kegyeit mindketten elnyerni igyekeztek. Ahogy a történelem kísért a regény lapjain, úgy rémlik föl Giacomo előtt meghiúsult hódításának története. – Bengi László
-
új 2 munkanap
Akció!„No, és milyen vendég vagyok én? Énvendég. Elegyes. Tudok lenni ilyen is, olyan is. Boldogult tahókoromban remek botrányvendég voltam néhanap. De már akkor is tudtam példás vendégnek lenni. Ha összeszedtem magam. Valám villámvendég is nemegyszer, untam a hosszas vendégeskedést. Az egyik nagy hibám: vendégségben iszom. A hibát nem kisebbíti, hogy otthon is. A másik, hogy ha valami érdekeset tapasztalok a vendégségben, akkor azt megírom. Nem is igen hívnak már mostanában. De nem is igen bánom. Ma már elmondhatom magamról: jó vendég vagyok, nagyon jó. Mert ritkán megyek. Ha egyáltalán. Igaz, ha mégis, akkor sokáig maradok. Megülök. De láncvendég nem vagyok. Mindig van, aki elvigyen. Haza. Ott szeretek már vendégeskedni leginkább. Ott emlékezem a régi vendégekre.” Bächer Ivánnak van mire emlékeznie. Kisgyerekként, családi körben kezdte a vendégeskedést, aztán a kör egyre bővült, és ő hosszú-hosszú évekig vendéglátott és vendégellátott. Most megosztja élményeit és tapasztalatait az olvasókkal. Elméleti alapozást és gyakorlati tanácsokat ad. Használati útmutatást a vendéghez, aki furcsa egy szerzet, annyi válfaja és alfaja van, hogy győzze őket fel- és kiismerni az ember. Recepteket ír, mivel lehet feldobni, aztán, amikor feldobódott, lenyugtatni. No meg főleg jóllakatni, mert a vendég ugyan nem enni jön, de ha már ott van, eszik, mégpedig rengeteget. Év vége táján, az ünnepek közeledtével, amikor kezdetét veszi a vendégjárás és vendéglátás, felettébb hasznos lehet egy ilyen kézikönyv. Vendégkönyv. Mert a vendéglátás időigényes, fáradságos, és nem utolsósorban költséges foglalatosság. A vendégnézés azonban kárpótolja az embert. Mert az remek mulatság. És Bächer Iván mestere ennek. A vendégnézésnek. A vendégmegírásnak. Az írásnak.
-
Antikvár 2 munkanap
Nagy Olga, az erdélyi magyar folklór egyik legkiválóbb kutatója sok kötetnyi népköltészetet mentett meg az enyészettől. Jószemű és szerencsés kezű kutató, évtizedes munkája során egyszer rádöbbent arra, hogy miután a mese rákerült a megnetofonszalagra, a mesélő még gyakran szeretne tovább beszélni, de már nem a nagymúltú, nemzedékről nemzedékre szálló hagyományról, hanem saját életéről, a világ dolgairól, örömeiről és bánatairól. Az olvasó csalódottan legyint: mi ebben a fölfedezés? Minden embernek megvan a maga baja, miért érdekes ez? Nagy Olga arról győz meg, hogy a kimondott szónak nemcsak akkor van értéke, ha hagyományos értelemben folklór, hanem a legegyszerűbb tárgyú beszélgetésben is, ha korra, emberekre jellemző szemléletet tükröz. Csak meg kell találni a beszélni tudókat és hagyni kell őket beszélni. Erdélyben, a Székelyföldön, még közelebbről Marosszéken, Havad községben talált csoportosan emberekre, akik az ünnepi szó” mellett a hétköznapi”-t is súlyosan mondják ki. Az erdélyi magyar falu beszédkultúráját ismerve, ez a tény önmagában még nem jelentene különös dolgot, Havad azonban a maga racionális, református voltában sajátos közösség. Nagy Olga sok éve végez néprajzi kutatást itt. Cikkeiben és ebben a könyvben is utal rá, hogy egy teljes falumonográfia vár kiadásra Havadról. Ami abból kimaradt – írja itt –, az került ebbe a kötetbe. Ezt a falut környezeténél is jobban meghatározta vallása, mégis sok tekintetben elszakadt a tradícióktól. Furcsa ellentmondás, de igaz: Havad nem igazán tipikus erdélyi magyar falu, de az innen világgá futó szavak” olyan általános emberi érzéseket és megfigyeléseket hordoznak, hogy számot tartanak érdeklődésünkre. A folklorista hat ciklusba rendezte az interjúkat. Az első kettő a férfiról és a nőről szól. Míg a férfiaknál a munka és a katonáskodás, a nőknél a mélylélektan kutatására valló eszközöket is használva, a család, a szülőhöz, gyerekhez, férjhez való viszony kerül előtérbe. A könyv nézőpontját legpontosabban talán a harmadik fejezet képviseli. Címe a bibliából származik: Orcád verítékével, az alcím népi szociográfia nem egészen találó, több is, kevesebb is annál. Nem az élet leírásával találkozunk itt, hanem anyagi oldalainak, a megélhetés esélyeinek különböző szempontú értékelésével, vallomásokkal. A következő fejezet voltaképp az előző pontos folytatása. Az anyagi gondok és a szerzés lehetősége egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy manapság kevesebb vidámságot lásson Havad, mint valaha, amikor a szegénység sokkal mindennaposabb vendég volt házaiban. Az ötödik fejezet a legterjedelmesebb, majdnem egyharmadát teszi ki a kötetnek. Törvények és törvényszegők címmel paraszti etiká”-nak nevezi a szerző, pedig itt a bűnökről elhangzottaknak csupán töredékét találjuk, a verekedőkről-kötekedőkről, a tolvajokról, a gyilkosokról és a nemi erkölcs elleni vétkezőkről mondják el véleményüket a havadiak. Sokszor egymásnak ellentmondóan, nemzedékek szerint elkülönülve, de – úgy tetszik – itt a legszigorúbb és legpuritánabb elveket vallva. Logikus lezárás az életről, az életsorsról, vallásról, halálról elhangzottaknak az utolsó fejezetbe tömörítése. Tartalmi ismertetés közben szinte elfeledkeztünk Nagy Olgáról, pedig bevezető tanulmánya és rövid utószava szorosan hozzátartozik a kötethez. Nem szakad el tőle, pedig tehetné, ha a szóbeliség elméleti kérdéseiről értekezne. A bevezetőben hogy elmondja, miként jutott el a havadiak tradíción kívüli beszéltetéséhez, hogyan irányította a beszélgetéseket, melyek a könyvcímmel szemben nem mind futnak világgá, hanem egy faluközösség kiérlelt élettapasztalatait közvetítik felénk.
-
új 2 munkanap
Gazdag leány, szegény fiú, idősebb férfi, fiatal leány, két legény vetélkedése egy lányért, hűség, hűtlenség, kitáncolás, leányavatás, kényszerházasság, szeretet, szerelem – mind megannyi változata a férfi és nő örök témájának, s mindez a kisebbségbe került erdélyi magyarság sajátos szokásai és életkörülményei között, neves erdélyi magyar írók tollából.
