Oroszországot Nagy Péter cár tette nagyhatalommá. Igaz, ő még csak európai akart lenni, de utódai közül Nagy Katalin már egész Európát akarta. Ettől kezdve nem volt olyan háborús konfliktus, amelyben Oroszország ne játszott volna szerepet.
Az orosz seregeket ott látjuk minden európai, közel- és távol-keleti konfliktusban.
Leigázták és megszüntették a Lengyel Királyságot, megszállták északon a Baltikumot, délen a Krímet, orosz katonák ontották vérüket látszólag olyan háborúkban, amelyekhez semmi közük nem volt; harcoltak Nagy Frigyes Poroszországa, majd Napóleon Franciaországa területén, hódító akaratuk kiterjedt a Japán Császárság és a Török Birodalom ellen. 1849-ben leverték a magyar szabadságharcot, és főszerepet játszottak a két világháborúban.
E mérhetetlen területű birodalom fenyegető árnyéka nem hiába váltotta ki sok ország próbálkozását, hogy a mohó hódítónak egy-egy preventív csapással elvegyék az “étvágyát”.
Ez azonban egyetlen esetben sem járt tartós eredménnyel, mert Oroszországot mindig sikerrel megvédelmezte “Tél Tábornok”, még olyan kiváló hadvezérek, mint XII. Károly vagy Napóleon svéd és francia hadseregei ellen is.
