Egy ​kisfiú ül unatkozva a kandiai templomban az ünnepi misén. Tekintete egy ikonig követi a nap sugarát, s íme: az idők múlásától és tömjénfüsttől megsötétült kép a gyermek ámuldozó szeme előtt aranyszínekben izzik fel. Ez az emlék egész életén keresztül végigkíséri Domenikosz Theotokopuloszt, a későbbi El Grecót, akinek ezután nincs más vágya, minthogy egyszer ő is festő lehessen és ilyen sugárzó színeket festhessen. Ezzel indítja El Greco életéről szóló regényét Donald Braider, az ír-amerikai regényíró. Színes, mozgalmas világot varázsol a köré a néhány hiteles adat köré, amit El Grecóról biztosan tudunk. Háttérként felsejlik a korszak, amelyben a festő élt: Velence hallgatólagos védelme alatt fosztogató kalózhajók, az itáliai pestisjárványok, a rémületes „Sacco di Roma”, majd Spanyolország: az inkvizíció működése, II. Fülöp uralkodása, a halhatatlan Cervantes és Lope de Vega, s mindenütt engedékeny lányok, élni vágyó asszonyok. E környezetbe illeszti a szerző az egymás után létrejövő remekművek leírását. Greco alkotásai egyre elvontabbakká válnak. A festés egyre inkább misztikus élményévé lesz. Új festési stílusának csúcs Az apokalipszis ötödik pecsétjének feltörése című műve, mely egyúttal művészi végakaratává is lett: röviddel a kép elkészülte után Greco meghalt.