Igéző Erdély – Vándorlás végtelen utakon

45,00 lei

Nincs készleten

Cikkszám: 9789632512020 Kategória:

További információk

Állapot

új 2 munkanap

Kiadó

Szalay Könyvkiadó

Lapszám

128

Szerzõ

Illyés Csaba, Técsi Zoltán

Méret

235×335

Leírás

“Erdélyt már sokan hasonlíták Svájczhoz, s ezen hasonlatnak van is némi alapja. Van helyrajzilag, mert e bérczes kis országrészt, miként Svájczot, nagyszerű havasok keretelik be. Van történelmileg, mert Erdély minden időben, miként Svájcz, a szabadság hazája volt, itt levén védvára az ezredéves magyar alkotmánynak, itt levén fészke azon szabadságszeretetnek, polgári és vallási felvilágosodásnak, mely kelet és nyugatról, török és osztráktól egyiránt fenyegetve, Erdély függetlenségében találta fel léterejét, életfeltételét. (…) De Svájczhoz hasonlít bérczes kis honunk népének sokfélesége miatt is, mely népek minden féltékenykedés nélkül az érdekegység és testvériség szent köteléke által voltak együttesek a szabadság megvédésében, s nagy missiójuk teljesítésében, mely nem csak magyar, hanem európai és emberiségi szempontból is emelkedett volt, mert nemcsak alkotmányőrző, hanem polgárosodásvédő és terjesztő is volt itt a civilisatio véghatárinál.”
– Orbán Balázs, A Székelyföld leírása, 1871.

Az előző albumunkat Örök Erdély címmel bocsátottuk útjára. Hiszen ez a jelző, amiben egyesül minden e vidékkel kapcsolatos érzésünk, élményünk. És előrebocsátjuk, most sem a mulandót, pláne pillanat szültét mutatjuk be az ottani valóságból, hanem a hagyományost, a hamisítatlant, a hajdanit. Mindazt, amit meg tudott maradni a múltból, ami átvészelte a kegyetlen századokat.

Mindazt, ami meg tudott maradni a múltból, ami átvészelte a kegyetlen századokat.
De azért azt sem tagadhatjuk, hogy odaát is megváltozott valami. Nem vészesen, inkább csak szükségszerűen, a székely ember is a korral – miként a fatörzs az árral s mostanra ugyanúgy huszonegyedik századot jegyez, mii Így akarták ezt talán azok is, akik jelen könyvünkben a fejezetek élére állnak, útjelzőként, lámpásként számú(n)kra i mutatnak. A fenti gondolatmenetet folytatva, s a sorban legelsővel szólva: bizony, nem „percember” volt egyikük Úgyhogy talán érdemes is követni őket, nyomdokaikon elindulva egyre beljebb és beljebb kerülni. Hogy nem elmosódott nyomok ezek, igazolja: szinte kortársaink ők mind. Bár van köztük egy, aki majd ötszáz éve, hogy elhagyta ezt a földi árnyékvilágot, akad olyan is, aki csak évtizednyi távolságból üzen nekünk. Hisz a sorban és korban utolsónak számító Wass Albert alig több mint tíz éve távozott – s mit ad Isten, e szomorú jubileum évében volt kerek száz esztendeje, hogy megszületett -, hozzá képest Ady és Kós Károly mindössze negyedszázaddal korábban látta meg a napvilágot, ahogy Orbán Balázs is igazán fiatal a halottak között a maga másfélszáz évével. Az idő végtelenjében való örök útitársként hagyatkozzunk hát nyugodtan rájuk. S ha már úgyis úton vagyunk, kövessük életútjukat is, ismerkedjünk a helyekkel, ahol megfordultak, valami felismerhető jelet, emléket hátrahagytak. Könyvünk állomáshelyei így egy költővel kevert kritikus, egy leginkább építésznek tekinthető polihisztor, egy ugyancsak mindenhez konyító monográfus, egy tudós pap – bújtatottan egy szentté lett király és egy vitézlő fejedelem – no meg egy kiváló író nyomai is egyben. Akikben egyvalami mindenképp közös: a föld, ami útjukra bocsátotta, és – a Kerepesi úti temetőben nyugvó Adyt és a messziben maradt Wass Albertet leszámítva – végül befogadta őket. Ahová életükben is annyi, de annyi szállal kötődtek, Párizsból úgy, mint Amerikából haza-hazatértek. Ha máshogyan nem, képzeletben… Apropó! Még talán az is összeköti őket, hogy – ha olykor kényszerből is – sokat utaztak, szinte egytől egyig világcsavargónak számítottak. És ha az egészet nem is vihették magukkal, tarisznyájukban egy darabot mindig ott tartottak abból a bizonyos, bölcsőjüket ringató és koporsójukat befogadó, megigéző és leigázott szülőföldből…

Tartalom

Nagy elődöket követvén

Ady nyomában

– Érmindszent

– Nagykároly

– Zilah

– Ákos

– Nagyvárad

– Csucsa

– A révi Zichy-cseppkőbarlang

– Bánffyhunyad

Kós Károly kézjegyei

– Temesvár

– Magyargyerőmonostot

– Méra

– Sztána

– A kolozsvári skanzen

– A kolozsvári ,,kakasos” templom

– ErdőFelek

– A feleki gömbkövek

– A csíksomlyói KALOT-ház

– Az Ezer Székely Leány Napja

– A csíkszeredai Millleniumi-templom

– Sepsiszentgyögy

– A Székely Nemzeti Múzeum

Honterus népe

– A brassói Fekete templom

– Szászvolkány

– Szerdahely

– Vízakna

– Kereszténysziget

– Szászsebes

– Berethalom

– Szászkézd

– Szászrégen

Vass Albert igézetében

– Válaszút

– Sáromberke

– Marosvécs

– Gernyeszeg

– A szovátai Szent József Otthon

– Gyergyószárhegy

– Bözödújfalu

Orbán balázs földjén

– Lengyelfalva

– Hargitafürdő

– Máréfalva

– Agyagfalva

– Bögöz

– Székelydálya

– Vargyas

– Kézdivásárhely

– Szacsva

– Radnót

– Tordai-hasadék

– Torockószentgyörgy

– Nagyenyed

Hazafelé

– Herkulesfürdő

– Marosillye

– Solymos vára

– Világos