A Bűn!!! Bocsánat? egy izgalmas, fordulatos, remekül felépített regény, melynek középpontjában egy szélhámos nő és egy katolikus pap áll. A műben majd minden fő bűn megjelenik, a gyilkossági kísérlettől az emberrabláson át, az árulástól a szexuális erőszakig, megspékelve némi droggal és gonzó életérzéssel. De vajon van-e kiszállás a bűn áramlásából, ha egyszer belekerül az ember? Vajon megingatható-e hitében egy pap a bűnök által? És vajon minden bűnünkre van-e bocsánat?
„- Atyám, én nem a perselypénzért jöttem. Én új életet akarok. És ehhez sok pénzre van szükségem. És ehhez maga fog segítséget nyújtani nekem. Lemerevedtem. Én? Segítséget pénzszerzéshez? Mi folyik itt? Mit akarnak tőlem?- Vigye el, amit talál és takarodjon innét – szinte ordítottam. A baj csak az, hogy azok ordítanak, akik félnek. Én egyenesen reszkettem, de kár is ezt annyiszor taglalni. Ami viszont még inkább idegesített, hogy a hölgy nyugodt volt. Vagy csak annak láttatta magát. De nem, teljesen nyugodt volt.- Maga az egyházmegye helyettes – pénztárosa így van? – kérdezte magabiztosan.- Igen – remegő hangon válaszoltam, tudtam mi lesz a folytatás. – Akkor Ön hozzáfér a megye központi bankszámlájához igaz? – kérdezte ravaszul, miközben biztos volt a válaszban.- Igen – hebegtem, és tudtam, ez a nap
örökre sorsfordító lesz életemben.- Akkor jó – konstatálta a kalapos nő – nagyon jó.- Nem vagyok hajlandó semmilyen törvénytelen, tisztességtelen dologra, hagyjon engem békén, ki innét – ismét elveszítettem kontrollomat. Kiabáltam, izzadtam, de legalább a hányingerem megszűnt.- De pedig segíteni fog nekem atyám – a nő hanglejtése megváltozott, nagyon rossz érzés fogott el. – Elraboltuk az édesanyját. És ha nem teszi, amit mondok, soha nem látja
viszont.”
„- Indulás – rendelkeztem. Cipő, kabát/kalap fel, egy utolsó visszanézés, és a pap már zárta is a zárat kívülről. Nagyon megkönnyíti a munkámat. Egy ideig átfutott az agyamon, hogy az utcán összefuthatunk valami hívével, és akkor mi lesz, de egyre jobban bízom a papban, hogy nem csinál butaságot. A taxira várnunk kellett, közben kicsit beszélgettünk. Kihúztam belőle, hogy ma van a születésnapja – ekkor eldöntöttem el, hogy ha már sínen van az életem, utalok
neki is – szóval minden jól alakult. A sofőr illedelmesen kinyitotta előttem az ajtót – vajon hány férfi teszi ezt meg magától… Az idő szép volt, a kedvem jó. Bemondtam a címet, és már mentünk is. Ami azonban ez után következett, az maga volt a rémálom. Az indulást követően – nem mentünk 5 km-nél többet – a sofőr elővett egy hatalmas gépkarabélyt, ránk irányította,
és érzelemmentes hanglejtéssel közölte:- Aki megmozdul, annak szétloccsantom a fejét!!!”