Amikor ​1719-ben Daniel Defoe megjelentette a Robinson Crusoe élete és különösen meglepő kalandjai című könyvét, aligha gondolta, hogy történelmet ír – legalábbis irodalomtörténetet. Műve nemcsak az első modern angol regény lett, hanem rövid időn belül ha nem is műfajt, de irányzatot teremtett, amit azóta is robinzonádnak hívunk. Könyvünk természetesen nem ilyen robinzonádokat tartalmaz, hiszen az itt következő elbeszélések hitelesek. Ezek a történetek valóban megtörténtek. Mégis, mint irodalmi párjaiknál, ezekben is rengeteg első szám első személyben írt idézettel fognak találkozni. Nem azért, hogy hihetőbbé tegyük a kalandokat, hanem mert ezek a „robinzonok” maguk írták le élményeiket s hisszük, hogy saját szavaikkal tudjuk leginkább visszaadni azt, amit átéltek. Egy-egy rövid részletből jobban megismerhetjük az embert, mint öt-hat oldalnyi mások által írt életrajzból. Talán azt is könnyebben megértjük, hogy miért vállalkoznak a sorsdöntő kalandra. Találkozhatunk pilótákkal, akik léggömbbel kerülték meg a Földet, egyszemélyes vitorlásversenyek résztvevőivel, hegymászóval, aki egyedül kóborolt a Himalája csúcsai közt vagy éppen egy asszonnyal, aki gyalog tette meg a Déli-sarkra vezető utat. Ők mindannyian emberpróbáló körülmények közt értek el kiemelkedő teljesítményeket, sorsuk gyakran jóval mostohábban alakult, mint Defoe hőséé. Éppen ezért megérdemlik, hogy az emberi helytállás, a természettel folytatott küzdelem antológiájában elfoglaljanak néhány lapot. S talán viszontagságos életükről olvasva mi is erőt meríthetünk mindennapi megpróbáltatásaink elviseléséhez.