A ​huszár nemcsak egy magyar szó, hanem magyar fogalom, amely mindenki számára ugyanazt jelenti itthon és a nagyvilágban mindenütt.
A huszár szót a magyarsággal valaha érintkezett szinte minden más mai nép nyelve átvette. Hogy miért? Mert a huszárság egy magyar jelenség, amely ugyanazt a képet idézi elő minden más anyanyelvű népben is. A magyar huszár a világtörténelem egyik legismertebb lovas katonája. Születése a messzi XV. századba nyúlik, amikor a török hódítás fenyegető árnyéka vetült Európára, s elsőként a magyar huszárok kardjai állították meg a Nyugat határán. A huszárság az örökösödési, majd a napóleoni háborúban érte el dicsősége zenitjét, fölényes hadművészete, szelleme beragyogta egész Európát, sőt a tengereken túl is vettek róla példát. De a huszárok ugyanígy nagy szabadságharcaink kiemelkedő hősei is voltak, ám a két világháború után, azokat végigharcolva, a haditechnika fejlődése, a tömegpusztító fegyverek megjelenése következtében küldetésük véget ért.
A huszár évszázadok óta a magyar katona fogalmát testesítette meg, ő a legvitézebb s nem utolsósorban a legnyalkább katona a világon a magyarság szemében. A huszár nekünk, magyaroknak az a nemzeti jelkép, akiben az ősi magyar lovasharcosnak a tűzfegyverek korában való újjászületését látjuk.